Budapesti Szemle. 1888. 54. kötet, 136-138. szám
137. szám - A TISZAVÖLGY SZABÁLYOZÁSÁRÓL. (II.) – Kvassay Jenőtől
Mindazonáltal, hogy e rendszer alkalmazható és képes is az árvizeket csökkenteni, arra nézve élő például szolgálhat Kelet-India. A Cavery folyón tizenöt századra terjedő manka azt eredményezte hogy a folyó vízemésztése rohamosan kisebbedik s mielőtt a tengerbe ömlenék, jelentéktelen arányokra és szűk mederre szorul össze. 9000 köbméter másodpercenkénti árvizének nagy részét víztartók tárplálása és rizsföldek elárasztása emészti föl. Az árvizeknek emiatt 35 napra van szükségök, míg 140 kilométernyi utat haladhatnak előre. A Vajaros folyón pedig két hétig tart, míg az árvíz medrében 20—30 kilométerrel halad előre. Azonban a legtöbb víztartó van Madras tartományban, hol számuk többre megy 53,000-nél, melyeket mind a benszülöttek építettek; a töltések hossza 48,000 kilométer és 300,000-nél több műépítvény áll az öntözés szolgálatában, mi az indiai angol kormánynak harminchét és fél millió frank jövedelmet ad, daczára annak, hogy számos igen nagy és régi tó szolgálaton kívüli állapotban van, így a Ponalty tó töltéseinek hossza 48 kilométer, területe 15 ezer, egész 20 ezer hektár; a veranuminak, mely még részben használható, 15 kilométernyi töltése és 9000 hektár területe van. A bookaputnumi régi tó töltéseinek hossza 17 kilométer. A mai napság is fennálló legnagyobb víztartók a következők : a Palar folyóból táplált cavery-paukumi tó, töltéseinek hossza hat kilométer, területe 1800 hektár, legnagyobb szélessége 3200 méter; a chumbrumpauki víztartó egyedül esővizek által tápláltatik, területe 2400 hektár hossza 9,5 kilométer,térfogata 28 és fél millió köbméter; a seliolapuri víztartó területe 1640 hektár, térfogata 62 millió köbméter, vízmélysége 18 méter; a legnagyobb indiai fennálló víztartó a cholavarami, melynek térfogata 100 millió köbméter. Mindezen víztartók jobbára rizsföldek öntözésére szolgálnak és területüknek azon része, mely legelőbb kiürül, mívelés alatt áll. A Tisza-szabályozásnál fölmerült az az eszme is, hogy nem a hegyekben kellene a víztartókat építeni, hanem a síkságban egyes területeket e czélra kijelölni. Tegyünk egy kis számítást erre nézve. Hogy e rendszernek némi érezhető hatása legyen, másodperczenként legalább is 1000 köbméter víztömeget kellene raktároznunk. Ha az átlagos elborítási magasságot 25 méterre teszszük, pedig magasabbra nem tehetjük, mert hisz