Budapesti Szemle. 1889. 60. kötet, 154-156. szám
155. szám - NYELVÉSZETI TANULMÁNYUTAM A VOGULOK FÖLDÉN. (I.) – Munkácsi Bernáttól
napja volt. A leszálló nap bíborfénynyel öntötte el a Lozva tükrét, melynek alacsony partján van Tarég-peél falu tere. Részben a földre kuporodva, részben az ott heverő fatörzsekre ülve vesz körül a férfi nép, bizonyos távolságban tisztelettudással foglal helyet a női csoport s az ifjúság, Pápai társam pedig egy nagy bádog-butykossal s egy kis pohárkával jár körül s hajtja jó indulatra lányunkban a szíveket. A sok keresztkérdésre adott magyarázatoknak az volt a veleje, hogy a hatalmas császár üdvözletét küldi az ő vogul népének, kiknél sajnálattal tapasztalja, hogy nyelvök és szokásaik kiveszőben s hogy ezeknek legalább emlékét megőrizze, íme elküldötte embereit, kik azokat följegyezzük s írásainkat eléje terjesztjük. E fejtegetés, melylyel czélunk előadását bevezetni szoktam későbbi utazásaimban is, úgy látszik, igen megfelel a primitív műveltségű vogul eszejárásának s alkalmas arra, hogy mindjárt első megjelenésemkor bizalmat ébresszen működésem iránt. Érdekes volt a meglepetés, midőn Reguly irataiból olvasgatni kezdtem előttük: föl nem foghatták tudniillik, hogy mikor beszélhet valaki írásból vogulul a nélkül, hogy előbb akár egy vogult is látott volna. Erre vonatkozó kérdésekre rendesen az szokott lenni a magyarázatom, hogy igen távol, még az Urálon is túl, lakik egy másik vogul-fajta nép, melynek fiai közé mi is tartozunk. Mi közülünk járt erre vagy ötven évvel ezelőtt egy magunk formájú ember, ez írta föl a vogul énekeket; bennünket is épen azért méltatott a császár a hozzájuk való küldésre, mert ama másik vogul fajta népbeliek vagyunk s innen van az is, hogy orosz nyelvünk nem olyan folyékony, mint más hasonló járatban utazóké. A Tyré--poébban tartott tanácskozás eredménye teljesen kielégített. Persa öreg jól beszél vogulul is, oroszul is s így alkalmasnak mutatkozott arra, hogy vele kezdjem meg vogul tanulmányaimat. Az ő kedvéért elhatároztuk, hogy teljesen átköltözünk ide, hol egy Ivdilbeli nagykereskedő Sangin számtartójánál tűrhető lakás és ellátás kínálkozott. Nagy örömömre kiderül, hogy egy értelmes asszony tartózkodik itt, ki a felső lozvai vogulok nyelvét beszéli s oroszul is jól tud, hogy tehát ilyen módon egyszerre kaphatok tanítókat a közép és felső lorvai nyelvre. Három hónap telik el ez első tanítóimmal való foglalkozásomban, kiknek nagy részök van benne, ha vállalatomat eredményesnek szabad mondanom. Azt hiszem tehát, Budapesti Szemle, LX. kötet, 1889.