Budapesti Szemle. 1889. 60. kötet, 154-156. szám

155. szám - NYELVÉSZETI TANULMÁNYUTAM A VOGULOK FÖLDÉN. (I.) – Munkácsi Bernáttól

napja volt. A leszálló nap bíborfénynyel öntötte el a Lozva tükrét, melynek alacsony partján van Tarég-peél falu tere. Részben a földre kuporodva, részben az ott heverő fatörzsekre ülve vesz körül a férfi nép, bizonyos távolságban tisztelettudás­sal foglal helyet a női csoport s az ifjúság, Pápai társam pedig egy nagy bádog-butykossal s egy kis pohárkával jár körül s hajtja jó indulatra lányunkban a szíveket. A sok keresztkér­désre adott magyarázatoknak az volt a veleje, hogy a hatalmas császár üdvözletét küldi az ő vogul népének, kiknél sajnálattal tapasztalja, hogy nyelvök és szokásaik kiveszőben s hogy ezek­nek legalább emlékét megőrizze, íme elkü­ldötte embereit, kik azokat följegyezzük s írásainkat eléje terjesztjük. E fejtegetés, melylyel czélunk előadását bevezetni szoktam későbbi utazá­saimban is, úgy látszik, igen megfelel a primitív műveltségű vogul eszejárásának s alkalmas arra, hogy mindjárt első meg­jelenésemkor bizalmat ébresszen működésem iránt. Érdekes volt a meglepetés, midőn Reguly irataiból olvasgatni kezdtem előttük: föl nem foghatták tudniillik, hogy mikor beszélhet valaki írásból vogulul a nélkül, hogy előbb akár egy vogult is látott volna. Erre vonatkozó kérdésekre rendesen az szokott lenni a magyarázatom, hogy igen távol, még az Urálon is túl, lakik egy másik vogul-fajta nép, melynek fiai közé mi is tarto­zunk. Mi közülünk járt erre vagy ötven évvel ezelőtt egy ma­gunk formájú ember, ez írta föl a vogul énekeket; bennünket is épen azért méltatott a császár a hozzájuk való küldésre, mert ama másik vogul fajta népbeliek vagyunk s innen van az is, hogy orosz nyelvünk nem olyan folyékony, mint más hasonló járatban utazóké. A Tyré-­-poébba­n tartott tanácskozás eredménye teljesen kielégített. Persa öreg jól beszél vogulul is, oroszul is s így alkalmasnak mutatkozott arra, hogy vele kezdjem meg vogul tanulmányaimat. Az ő kedvéért elhatároztuk, hogy teljesen át­költözünk ide, hol egy Ivdilbeli nagykereskedő Sangin szám­tartójánál tűrhető lakás és ellátás kínálkozott. Nagy örömömre kiderül, hogy egy értelmes asszony tartózkodik itt, ki a felső lozvai vogulok nyelvét beszéli s oroszul is jól tud, hogy tehát ilyen módon egyszerre kaphatok tanítókat a közép és felső lorvai nyelvre. Három hónap telik el ez első tanítóimmal való foglalkozásomban, kiknek nagy részök van benne, ha vállala­tomat eredményesnek szabad mondanom. Azt hiszem tehát, Budapesti Szemle, LX. kötet, 1889.

Next