Budapesti Szemle. 1892. 70. kötet, 184-186. szám

186. szám - A VASÚTI SZEMÉLYDÍJSZABÁS REFORMJA. (II.) – Heltai Ferencztől

tőke fecsérlése, alig lehet versenyről szó, a vasút többé-kevesbbé­mindig monopólium. Galt helyesen fejtegeti a személyforgalom nagyságának kapcsolatát a díjszabások magasságával; az alacsony belga tarifákra való utalás meggyőző hatású és ha későbbi művében az angol vasutak tarifáiról, mint a hostile tarifí­ákról szól, a­mely elnevezést a későbbi írók készséggel fogadtak el, akkor annyiban tagadhatatlanul igaza van, hogy e tarifák megállapítá­sánál nem számoltak, a szállítás önköltségeit nem is tekintve, a nagy­közönség fizető­képességével. Galtnak egyik érdeme marad, hogy egyike volt a legelsőknek, kik hatással fejtegették, hogy a közönség legszélesebb rétegeinek érdekeit kielégítő, tehát igen olcsó tarifák nem állanak ellentétben a vasutak ér­dekeivel. Az erre nézve fölhozott tapasztalati adatok különö­sen azon irányban nem voltak ugyan kielégítők, hogy a szállí­tási díjak leszállításával kapcsolatos forgalom­növekedés okozta, költségtöbbletre nézve nem nyújtottak fölvilágosításokat, és a­midőn Galt e költségtöbblet lényegtelen voltára utalt, csak egyes angol vasúttársaságok kis körre terjedő kísérleteinek eredményére támaszkodhatott. Galt jó nyomon járt, a­midőn Gladstone azon kérdésére: «kíván-e a bizottságnak valami tervet ajánlani arra nézve, hogy számításainak helyességét ki­próbálja­­, a következő választ adta: «olyat volnék bátor aján­lani, mely igen kevés fáradságot és kiadást okoz, és ez az volna, hogy eleinte csak kis mérvű kísérletet tegyenek, pél­dául London és Greenwich között szállítsák le a tarifákat. A mostani viteldíj 8, 6 és 4 penny, azok fél pennyre és egy pennyre szállíthatók le. Tömérdek ember van, ki örömmel használná a vasutat. Nem kell feledni, hogy a­mint a szállítási költség födözve van, a nyereség annál nagyobb minél nagyobb az utasok száma. Föltéve, hogy a szállítási önköltség London­tól Brightonig két penny, akkor hat penny viteldíj mellett nagyobb a nyereség mint öt shilling mellett. De próbáljuk ezt ki két, három vagy négy vasútnál. Manchesterben és Liverpool­ban igen nagyszámú a népesség, és a manchester-liverpooli vasúton e két helység között a legalacsonyabb viteldíj 4 s. 6 d.; ha már most e két helység között a viteldíjat 4 s. (­­d.-ről leszál­lítjuk 3 pennyre, úgy hogy a legmagasabb viteldíj 1 shilling volna, akkor a közönség és a kormány megtudhatnák, hogy mik a közönség igazi szükségletei a szállítás tekintetében. Ezen

Next