Budapesti Szemle. 1893. 74. kötet, 196-198. szám

198. szám - GRÓF BATTHYÁNY KÁZMÉR ÉS EMLÉKIRATAI. (I.) – Tóth Lőrincztől

veszély villámai ezikáztak. De mi nem leszünk vakok, ha kü­lönbséget kell tennünk az üres henczegés s a komoly áldozat­készség közt s tűzvész alkalmával más mértékkel mérjük azok érdemét, kik a nagy harangot biztos és k­üs helyzetben félre­verik s kik életök veszélyeztetésével rohannak az égő házba, hogy a be­szorult szerencsétleneket megmentsék s a kétségbe esett anyának szíve gyermekét visszaadják s ha különbséget kell tennünk a szószátyárok, a semmit sem koczkáztatók, sem­mit sem áldozók üres zajgása s azoknak föláldozó, vagyont, kényelmet, életet az oltárra vető hősies tevékenysége közt, kik mindenről lemondani készek, hogy magas eszményeiket kivív­ják s elveikhez híven ragaszkodjanak. Batthyány Kázmér első­sorban ez utóbbiak közé tartozott. Mielőtt az említett törté­nelmi jegyzetekből az ígért egyes részeket bemutatnám: azzal az óhajtással fejezem be előadásomat, hogy jöjjön el mielőbb az idő, midőn egyetlen egy magyar főúrnak nekrológjában se legyen megemlítve dícséretképen az a természetes, magától értődő kötelesség, hogy a néhai magyar ember «hazafi és hű magyar volt». * * * Ám itt következik néhány mutatvány az emlékiratokból: I. (Az 1848-ki minisztérium jellemzése.) Az új magyar minisztérium az ország legkitűnőbb férfiai­ból volt összealkotva, a kik két kivétellel*), egy vagy más idő­szakban az ellenzéki párt vezérei valának. Élén állott gróf Batthyány Lajos, annak a pártnak veze­tője, mely a főrendi táblánál a nemzeti szabadság s független­ség ügyét védelmezte. Közöttök voltak : Kossuth Lajos, pénzügyminiszter, kinek nagy tehetségei­ről, munkásságáról és rendkívüli befolyásáról már szólottam, valódi néptribun, kit a magyar nép bálványozott. *­ Ezek herczeg Eszterh­ázy és Mészáros Lázár.

Next