Budapesti Szemle. 1893. 74. kötet, 196-198. szám
198. szám - GRÓF BATTHYÁNY KÁZMÉR ÉS EMLÉKIRATAI. (I.) – Tóth Lőrincztől
téseivel győzettek le, nem is említve a tetemes összeget, melyeket a párt leggazdagabbjai adtak össze ez alkalomra.*) A kitűzött napon, választók nagy seregei a megye minden részéből jártak processióban Pest utczáin, tolongva a választás helyére. A huszonnégy óra alatt, meddig a szavazás tartott, az izgatottság rendkívüli volt: mindkét párt végletekig vitte erőfeszítését, de a szabadelvűek kitűnő eredményt nyertek, mert a választás bezártakor 1200 szavazatnyi többség mutatkozott Kossuth mellett. Törvényesen megválasztott követni hirdettetven, nem csak a követek előírt esküjét tette le, hanem ugyanakkor önként lekötötte magát egy másik nyilatkozatával, hogy sohasem vállal el semminemű kormányhivatalt, még ha saját pártja hívatnék is az ország ügyeinek kormányzására, melyeljárásból kitetszik, mennyire óhajtotta megtartani egyéni függetlenségét, még saját meggyőződésével egyező dolgokra nézve is.**) Kossuth, mint követ, fáradhatatlan vala kötelességei teljesítésében, úgy a házban, mint a számos bizottságban, melynek tagja volt, s így képes lett csak hamar túlnyomó befolyást gyakorolni a szabadelvű pártra. Márczius 3-ikán(1848) a követek fölkiáltással szavazták meg egész sorozatát az általa előterjesztett határozatoknak, az országgyűlés előtt forgó valamennyi fontos kérdésre nézve. Az ékes és erélyes beszédben, melyet Kossuth ez alkalommal tartott, kifejtette, hogy az osztrák örökös tartományoknak is joguk van alkotmányos kormányt követelni, s hogy az osztrák birodalmat csak az által lehet a fölbomlástól megmenteni, ha ily rendszert fogad el. Egyszersmind bámulásra méltó tapintattal bizonyította be, hogy Magyaror *) Nekünk szabad fölemlítenünk, mit a jelen emlékíratok szerzőjének szerénysége elhallgat, hogy a segéderők s áldozók egyik legfobbike, Batthyány Lajos oldala mellett, épen gróf Batthyány Kázmér volt. **) Nem emlékezem, tette-e Kossuth s minő szavakban tette e nyilatkozatot, de nem szenved kétséget, hogy e nyilatkozatból következetlenség vádja le nem vonható a miniszterséget vállaló Kossuthra nézve. A miniszterség nem hivatal, hanem maga a kormány, s 1848-ban alkotmányos magyar minisztériumot, annak legerélyesb megteremtője s kivívója, Kossuth Lajos részvéte nélkül, képzelni sem lehetett-Legszentebb kötelességét rázta volna le magáról, ha az akkori nehézés válságos helyzetben a munkaterhet és felelősséget el nem vállalja.