Budapesti Szemle. 1893. 74. kötet, 196-198. szám

198. szám - GRÓF BATTHYÁNY KÁZMÉR ÉS EMLÉKIRATAI. (I.) – Tóth Lőrincztől

téseivel győzettek le, nem is említve a tetemes összeget, melyeket a párt leggazdagabbjai adtak össze ez alkalomra.*) A kitűzött napon, választók nagy seregei a megye minden részéből jártak processióban Pest utczáin, tolongva a választás helyére. A huszonnégy óra alatt, meddig a szavazás tartott, az izgatottság rendkívüli volt: mindkét párt végletekig vitte erő­feszítését, de a szabadelvűek kitűnő eredményt nyertek, mert a választás bezártakor 1200 szavazatnyi többség mutatkozott Kossuth mellett. Törvényesen megválasztott követni hirdettet­ven, nem csak a követek előírt esküjét tette le, hanem ugyan­akkor önként lekötötte magát egy másik nyilatkozatával, hogy sohasem vállal el semminemű kormányhivatalt, még ha saját pártja hívatnék is az ország ügyeinek kormányzására, mely­­eljárásból kitetszik, mennyire óhajtotta megtartani egyéni függetlenségét, még saját meggyőződésével egyező dolgokra nézve is.**) Kossuth, mint követ, fáradhatatlan vala kötelességei tel­jesítésében, úgy a házban, mint a számos bizottságban, mely­nek tagja volt, s így képes lett csak hamar túlnyomó befolyást gyakorolni a szabadelvű pártra. Márczius 3-ikán(1848) a köve­tek fölkiáltással szavazták meg egész sorozatát az általa előter­jesztett határozatoknak, az országgyűlés előtt forgó valamennyi fontos kérdésre nézve. Az ékes és erélyes beszédben, melyet Kossuth ez alkalommal tartott, kifejtette, hogy az osztrák örö­kös tartományoknak is joguk van alkotmányos kormányt köve­telni, s hogy az osztrák birodalmat csak az által lehet a fölbom­lástól megmenteni, ha ily rendszert fogad el. Egyszersmind bámulásra méltó tapintattal bizonyította be, hogy Magyaror­ *) Nekünk szabad fölemlítenünk, mit a jelen emlékíratok szer­zőjének szerénysége elhallgat, hogy a segéderők s áldozók egyik leg­fobbike, Batthyány Lajos oldala mellett, épen gróf Batthyány Káz­mér volt. **) Nem emlékezem, tette-e Kossuth s minő szavakban tette e nyilatkozatot, de nem szenved kétséget, hogy e nyilatkozatból követ­kezetlenség vádja le nem vonható a miniszterséget vállaló Kossuthra nézve. A miniszterség nem hivatal, hanem maga a kormány, s 1848-ban alkotmányos magyar minisztériumot, annak legerélyesb megterem­tője s kivívója, Kossuth Lajos részvéte nélkül, képzelni sem lehetett-Legszentebb kötelességét rázta volna le magáról, ha az akkori nehéz­­és válságos helyzetben a munkaterhet és felelősséget el nem vállalja.

Next