Budapesti Szemle. 1896. 86. kötet, 232-234. szám
233. szám - ÉRTESÍTŐ - Teza E.: Le avvelenatrice. – dó.
fabliaux-k modorában; Vörösmarty elsősorban a nemzeti eposz képviselője s a mellett még a Szózatot írta; Bajza, a valódi német «Lied» képviselője. Kemény Zsigmond szerinte a politikában egy «guerrier scandinave» hatását teszi s Teleki Lászlóban s Hugó Károlyban nemcsak franczia befolyást, hanem Shakespeare komoly tanulmányát is látja. Az újabbak közül Gyulairól azt állítja, hogy egész udvar környezi s ez udvarba tartozónak állítja Greguss Ágostot, Salamont, Erdélyi Jánost, stb. Beöthy »Szenkt»ről csak annyit tud megjegyezni, hogy «ciseleur élégant de prose». Vajda Jánosról azt írja, hogy külsejében Michel Angelo Mózesének fenséges s daczos alakjához hasonlít. Vargha Gyula pedig olyan költő, kit mindenekelőtt a magyar akadémia becsül. Itt engedelmet kell kérnünk a szerzőtől. Vargha Gyulát neki is kiválóan kellene becsülnie. Az ő műfordításai franczia költőkből (Lecomte de Lisle, Heredia, Sully Prudhomme stb. után), úgy gondoljuk, nemcsak az Akadémia statisztikusainak válnak örömére, hanem a mi költői irodalmunknak is díszei. Amint Radó Antalról megjegyzi, Vargháról is elmondhatja, hogy «traducteur artiste». Arany balladáiról is van egy különös megjegyzése. Míg Kiss József balladáiban meglepi az eredeti hang, mely a világirodalomban is egyetlen , Arany balladáiról azt mondja, hogy «Ossián modorában*) vannak megalkotva. E tájékozatlan tájékoztató előtt néhány meleg sort szentel a szerző Justh Zsigmond emlékének. Bevezetésül pedig Copper ír néhány csinos mondatot a könyv elé. 1885-ben itt járt Magyarországon s a mint a szőke Dunától fölrobogott a Kárpátokig, a sok ünneplés szene közben tündéri képekben tünt eléje az ország és népe. De akkor még nem ismerte e népnek lelkét. Most már, a költőket olvasva, jobban ismeri. És aztán következik az, amit külföldi dícsérőinktől már megszoktunk : a barna czigány zenéje mellett s a száguldó csikós kíséretében feltűnik a heves lelkű, szabadságért hevülő, kissé kikapós magyar, a mint zenéjében s költészetében — az ismert recipe szerint — «sirva vígad». —lg.— L'Avvelenatrice. Canzone boema. Osservazioni di E. Teza. Padova. Tipografia di Giov. Batt. Bandi. Teza Emil, a páduai egyetem tudós tanára, akadémiánk külső tagja, a kit a nyáron meglátogattam, ez alkalommal átadta nekem föntebbi czímű értekezését, melyben A mérgező leány czímű cseh