Budapesti Szemle. 1898. 93. kötet, 253-255. szám
253. szám - GRÓF ZICHY JENŐ UTAZÁSA A KAUKÁZUSBAN. – Herman Ottótól
kozás minden lehetőségét, eshetőségét. Ám ez nem elég. Nansen Londonba megy és kihívja előadásával a sarkutazók élő nagyságait, akikre elért sikereik alapján az egész művelt világ tisztelettel tekint. Ellene szólnak a merész norvég tervének oly férfiak, mint Mc. Clintock, G. Nares, Allen Joung, G. Richards, J. Hooker, Grl. Greely, de Nansen nem tágít, mert a Jeanette tárgyai és a Cleve diatomeái erős, positiv alapot teremtettek számára. Eltökéli magát. E bátorság láttára megdobban a skandináv nép szíve s ez kiteremti mindazt, ami a vállalkozáshoz szükséges. Az eredményt tudjuk. A jellemző itt az volt, hogy noha az egész előkészítést a világsajtó is folytonosan a legfeszültebb figyelemmel kísérte, egyetlen egyszer sem szólalt meg az úgynevezett reklám dobja, sípja és harsonája. Meg sem szólalhatott, mert Nansen akkoron már, mint Grönland átszegője, nagy nevet szerzett és mert tervét keresve tette ki a legilletékesebb szakkörök, ezekben az ellenző vélemény hatalmas bírálatának; e vélemények pedig épen úgy, mint a viták egész folyama a legelső rangú földírati folyóiratokban nyilvánosságra jutottak.*) El lehet mondani, hogy az igazi, tudományos expeditióknak ez a rendes keletkezési és fejlődési menete, és hogy már a czímhez rokon téren maradjunk, a legújabbik is, mely most ejti ámulatba a világot, s amelyet a svéd Hedin azzal végzett, hogy Ázsiának átszegőjévé vált, még oly területeken is, amelyeket utazó európai, részben még Marco Polo sem érintett. Nem vonom e szemlébe Vámbéry merész vállalkozását, Körösi-Csoma Sándor, vagy Reguly odaadását, mert ezeknél a vállalkozás egyetlen ember akaratához volt kötve. De reá kell mutatnom gróf Széchenyi Béla expeditiójára, mely éretten megfontolva, zajtalanul folyt le. Széchenyi Béla nem avatkozott a szaktudomány dolgaiba: megválasztotta gondosan szakembereit, megosztotta velök a fáradalmakat és megadta az anyagi kellékeket. Azokra nézve, a kik a magyarság tudományos fejlődését szerető és aggódó szemmel kísérik s meg tudják ítélni a művelt külföld komoly elismerésének becsét, azokra bizony elég fáj *) Geographical Journal 1893.