Budapesti Szemle. 1900. 102. kötet, 280-282. szám
280. szám - VERSEGHY ÉS A NYELVÚJÍTÁS. (I.) – Madarász Flóristól
utamból ki nem tántorít, hanem, ha helyes okoskodásokkal megmutatja, hogy rossz úton járok, mely esetre kész vagyok nyilván megvallani, hogy hibáztam».*) Az ujabb magyar könyveket meg sem tekinti, nehogy azok elkeserítsék. «Nekem tudniillik fontos és kivált érzékeny munkáimhoz az édes belső nyugodalom elkerülhetetlenül szükséges».**) Ilyen lelkiállapotban él és a megélhetés gondjaival küzdve, nagy tehetségéhez nem méltó munkákkal foglalkozik Verseghy, mikor Sághy a veszprémi jutalomkérdéssel és Horváth levelével bekopogtat hozzá. Könnyen elgondolhatjuk, mily jól eshetett neki az a föltétlen hódolat, mely Horváth leveléből kisugárzott. A jutalomkérdést olvasva szinte újra éled. Munkakedve új és méltó táplálékhoz jut. Azon szavak, melyek a lexikon szükségességét hangsúlyozzák, szerinte nagyon nagy igazságot foglalnak magukban. Ezen igazságnak elmellőzése — mondja az imént mult esztendőkben a magyar curiális stílust oly boldogtalanul megzavarta, hogy a vármegyék, törvényszékek és dicasteriumok egymást már nem is értik, hacsak a magyar írásokat szóról-szóra deákra ismét vissza nem teszik vagy a rideg szavakra nézve a habzó találgatáshoz nem folyamodnak. Az Egyházi Értekezésekhez készülő társaság tehát ezen istenes és egyszersmind emberséges munkáját soha bölcsebben nem kezdheti, mint az efféle szókönyvnek kidolgozásával és közrebocsátásával.***) Azt azonban rögtön átlátja, hogy oly módon, mint Horváth gondolja, tökéletes egyházi lexikont készíteni nem lehet. Nem egy embernek való munka az, pláne nem egy esztendei munka, mint ahogy a jutalomkérdés feltételezi! Foglalkozik az eszmével és Horváthnak megköszönvén a bizalmat, melylyel iránta van, a következő, mindenesetre helyesebb, tervet terjeszti elébe. A szószedés gépies munkáját egyes önkéntes vállalkozókra, fiatal papokra, esetleg szemesebb kispapokra kell bízni. Ezek átnéznék Telegdi Prédikáczióit, Rituáléját, Pázmány Kalauzát, Gánóczy Credóját, továbbá Molnár, Káldi, Vajda, Faludy, Fejér munkáit és egyéb régibb vagy újabb egyházi könyveket. Ezekből nemcsak a lexikonban tartozó szavak