Budapesti Szemle. 1900. 102. kötet, 280-282. szám

280. szám - VERSEGHY ÉS A NYELVÚJÍTÁS. (I.) – Madarász Flóristól

utamból ki nem tántorít, hanem, ha helyes okoskodásokkal megmutatja, hogy rossz úton járok, mely esetre kész va­gyok nyilván megvallani, hogy h­ibáztam».*) Az ujabb ma­gyar könyveket meg sem tekinti, nehogy azok elkeserítsék. «Nekem tudniillik fontos és kivált érzékeny munkáimhoz az édes belső nyugodalom elkerülhetetlenül szükséges».**) Ilyen lelkiállapotban él és a megélhetés gondjaival küzdve, nagy tehetségéhez nem méltó munkákkal foglalkozik Ver­seghy, mikor Ságh­y a veszprémi jutalomkérdéssel és Hor­váth levelével bekopogtat hozzá. Könnyen elgondolhatjuk, mily jól eshetett neki az a föltétlen hódolat, mely Horváth leveléből kisugárzott. A jutalomkérdést olvasva szinte újra éled. Munkakedve új és méltó táplálékhoz jut. Azon sza­vak, melyek a lexikon szükségességét hangsúlyozzák, szerinte nagyon nagy igazságot foglalnak magukban. Ezen igazságnak elmellőzése — mondja az imént mult esztendőkben a ma­gyar curiális stílust oly boldogtalanul megzavarta, hogy a vármegyék, törvényszékek és dicasteriumok egymást már nem is értik, hacsak a magyar írásokat szóról-szóra deákra ismét vissza nem teszik vagy a rideg szavakra nézve a habzó találgatáshoz nem folyamodnak. Az Egyházi Értekezések­hez készülő társaság tehát ezen istenes és egyszersmind em­berséges munkáját soha bölcsebben nem kezdheti, mint az efféle szókönyvnek kidolgozásával és közrebocsátásával.***) Azt azonban rögtön átlátja, hogy oly módon, mint Horváth gondolja, tökéletes egyházi lexikont készíteni nem lehet. Nem egy embernek való munka az, pláne nem egy esztendei munka, mint a­hogy a jutalomkérdés feltételezi! Foglalkozik az esz­mével és Horváthnak megköszönvén a bizalmat, melylyel iránta van, a következő, mindenesetre helyesebb, tervet ter­jeszti elébe. A szószedés gépies munkáját egyes önkéntes vál­lalkozókra, fiatal papokra, esetleg szemesebb kispapokra kell bízni. Ezek átnéznék Telegdi Prédikáczióit, Rituáléját, Páz­mány Kalauzát, Gánóczy Credóját, továbbá Molnár, Káldi, Vajda, Faludy, Fejér munkáit és egyéb régibb vagy újabb egy­házi kön­yveket. Ezekből nemcsak a lexikonban tartozó szavak

Next