Budapesti Szemle. 1900. 102. kötet, 280-282. szám

280. szám - VERSEGHY ÉS A NYELVÚJÍTÁS. (I.) – Madarász Flóristól

VERSEGHY ÉS A NYELVÚJÍTÁS. Első közlemény. Egy változásokban gazdag, sok küzdelem és sok munka közt lefolyt élet utolsó szakát akarom vázolni. Oly férfiúval foglalkozom, ki szerencsétlen viszonyainak nyomása alatt nem ért ugyan el életében fényes szellemi képességeinek megfelelő nagy eredményeket, de kinek alakja mindig érdekes lesz azok előtt, kik irodalmunk történetével foglalkoznak. Ez a férfiú Verseghy Ferencz. Nem a hevesvérű fiatal költő alakja lebeg most előttem, ki költői nyelvünk kiképzéséhez oly sokkal járult; sem a zene­szerzőé, ki hárfakíséret mellett énekelgeti édes-bús dalait; sem a küzdő nyelvtudósé, ki összeméri fegyverét a nagy Révai­val. Nem, én a mindenkitől elhagyott, már férfikora alkonyán lévő, beteges, testileg megtört, de ép szellemű embert látom benne, ki sokat dolgozik, még többet tervez egészen addig, míg a halál ki nem veszi kezéből a tollat. Verseghy életének ez utolsó szaka a nyelvújítás idejére esik. Legjellemzőbb, mert élete egész irányának legmegfelelőbb működése volt ekkor az, melyet nyelvünk bővítése érdekében kifejtett. Erről akarok az alábbiakban szólani. Adataimat legnagyobbrészt Verseghynek a zirczi apátsági könyvtár tulajdonában lévő levelezéséből merítem. I. Az Egyházi Értekezések és Tudósítások. A szerkesztő tervei. Meg­ismerkedése Versegh­yvel. Verseghy budai magányában. Vállalkozása. Horváth János veszprémi kanonok 1819-ben egy folyó­iratot indít meg a következő czímen: Egyházi Értekezései és

Next