Budapesti Szemle. 1902. 112. kötet, 310-312. szám
311. szám - KÖLTEMÉNYEK - Alkonyat. – Béri Gyulától
ALKONYAT. Testem a láz lekötve tartja, De lelkem ott fen szárnyal szabadon, S míg elborít a menny csodás nyugalma: Imádkozom! Örök hónát keresi lelkem. Magasan, túl a kék hegyormokon, S hogy fölleljem ott, kiket itt szerettem: Imádkozom ! Enyéim lesztek mindörökre, Az Isten ott is visszaad, tudom , Új hit, remény száll elhaló szivembe, Imádkozom! BÉRI GYULA.*) *) E művecske utolsó költeménye a nem rég elhalt Moravcsik Gyula derék dolgozótársunknak, aki jeles műfordító volt. Olvasóink emlékezhetnek azokra a szép lyrai költeményekre, melyeket az elhunyt részint francziából, részint lengyelből fordított s Béri Gyula név alatt tett közzé e folyóirat hasábjain. Néhány jeles prózai művet is ültetett át irodalmunkba önálló kötetekben. Az utóbbi években sokat betegeskedett. Nyugodjék békében szenvedései után s agg szüleit, szeretett özvegyét és testvéreit vigasztalja nemes életének emléke. Szerk.