Budapesti Szemle. 1910. 144. kötet, 406-408. szám

407. szám - ÉRTESÍTŐ - Újabb elbeszélő irodalmunk - Szikra: Judith. – Papp Ferencztől

lásos lélekkel gondol az örökké való természet alkotójára. A­mint a stylusban, ép úgy a regény anyagának elrendezésében is min­denütt könnyed szellem nyomaira bukkanunk. A természetes rend, az előrelátó takarékosság, a meglepő ötletek s drámai mozzana­tok mellett alig tűnik fel, hogy a regény fordulópontjain a vé­letlen néha kelleténél nagyobb szerepet játszik a cselekvény bo­nyolításában. A regény szinte úgy hat az olvasóra, mint vala­mely otthonias szalon, melyet a ház úrnője oly vonzóvá tudott tenni a bútoroknak kissé szeszélyes, de mégis kellemes rend­jével. Leginkább a jellemsízés művészete hozza napfényre Szikra írói egyéniségének legértékesebb elemeit : az élesen látó elmét s a gyengéd, nőies, emberszerető szívet. Szikra regénye a főúri társaság életébe akar bevilágítani. Fő alakja Mikey Judith grófnő, ki tíz évet töltött el Bethlérivel boldog, szinte költői házasság­ban. Az összhangos viszonyt egy ravasz nőnek, Valéry Adrienne­nek csábításai zavarják meg. Bethléri nem tud a veszedelmes hálóból szabadulni, elválik feleségétől, elveszi a csábítót, csak keserves csalódások után ismeri fel az elvesztett kincs értékét, ekkor aztán megadással keresi a Judithoz vezető utat. A regény tárgya ugyanaz, mint a melyet dr. Kemény Zsigmondnak Férj és nő czímű regénye a tragédia rémítő világításában mutatott be ; Judith grófnő társasága pedig ugyanaz, mint a mely a Formus­ban Justh Zsigmond lelkéből annyi keserű gúnyt s oly ködös ábrándokat hívott elő. Szikra nem érzi magát otthon a tragédiák légkörében, hol a tévedések s bűnök rettenetes következetesség­gel haladnak a katastrophák felé, de azért szigorú erkölcsiséggel birálja meg hőseit. Regényéből hiányzik a beteges kedélynek ke­serű gúnyja is, de azért mindig van egy-egy éles megjegyzése a szívtelen érzelgő, a kegyetlen számító s a gyenge férfi büszke­sége számára. Alig van írónk, ki jobban ismerné az előkelő világ termé­szetrajzát, mint Szikra. Lelkét leginkább az emberi örömök és fájdalmak érdeklik, melyek egyformán mozgatják a kunyhók és csillogó szalonok életét, de azért jól tudja, mit köszönnek alakjai fajuknak s társadalmi helyzetüknek. A női lélek aprólékos figyel­mével oly jellemvonásokat emel ki, melyek a férfi tekintetét biz­tosan elkerülték volna. Alakjai természetes termékei környeze­tüknek. Az előkelő világ kényelme, elfinomult műveltsége, gyak­ran az unalom éreztette átalakító hatását azokon a férfiakon és nőkön, kik Szikra regényében örökösen elemzik s gyötrik maguk

Next