Budapesti Szemle. 1912. 152. kötet, 430-432. szám
430. szám - TISZA KÁLMÁN, MINT VASÚTI POLITIKÁNK NAGYMESTERE. – Szabó Jenőtől
mes gyermekbetegségét és hogy akár a Bécsnek való behódolás, akár a corruptio vádja érheti-e őt jogosan az általa választott eszközök miatt? Mert a gyógyítás bizonyos törvényszerűséggel azon az úton történt, amelyen a baj keletkezett, t. i. a vasúti téren, azt pedig különösen a Barosskorszak óta láthatjuk, hogy a Bécscsel való mérkőzés a katonai ügyek kivételével, talán soha és egy téren sem volt erősebb, mint éppen a vasúti téren. Egy régi közmondás szerint továbbá vasutakat nem lehet csupa morállal építeni s így a corruptio vádja, ha igaz, megint csak ezen a téren keletkezhetett. A bajt nem egyedül a derűre-borúra minden megfontolt terv nélkül engedélyezett kamatbiztosításos vasutak rendszere, hanem főleg az a körülmény idézte elő, hogy azok jobbára transversális irányban épültek, holott pedig éppen Bécscsel szemben arra lett volna szükség, hogy az ország szíve, Budapest váljék a magyar vasúthálózat központjává. Belátta ezt mindenki s a közvélemény és a parlamenti körök (a szállítási adó behozatalán kívül) a vasutak czélszerű csoportosításában keresték az orvoslást. S ez a módszer Budapestre, mint központra támaszkodó magán vasúti csoportok létesítésével, talán alkalmas is lett volna megszüntetni a pénzügyi válságot, de semmiképen sem volt alkalmas arra, hogy egyidejűleg megszüntesse azt a nagy közgazdasági válságot is, melyet a német birodalom által inaugurált vasúti és vámpolitika okozott. Deák Ferencz kiegyezési műve nem adta ugyan fel az országnak azt a jogát, hogy saját gazdasági életét esetleg külön vámsorompókkal is megvédelmezhesse, de tény, hogy sem ő, sem abban az időben senki sem gondolt a szabad kereskedelmi irányzat hamaros bukására. Bismarck védvámpolitikája magával ragadta a legtöbb külföldi államot, melyekkel kereskedelmi összeköttetésben voltunk s alig maradt más piaczunk, mint a szövetséges Ausztria. Az országnak tehát egy vámpolitikai correctivumra volt szüksége s ezt nem adhatta más, mint a magyar vasutak olcsó árudíjszabási rendszere, de úgy, hogy ezáltal ne tétessenek kockára azok a jelentékeny díjszabási előnyök, melyeket Ausztriával szemközt részint a ki-