Budapesti Szemle. 1912. 152. kötet, 430-432. szám
430. szám - TISZA KÁLMÁN, MINT VASÚTI POLITIKÁNK NAGYMESTERE. – Szabó Jenőtől
egyezés alkalmával már fennállott, részint pedig a később keletkezett közös vasutak nyújtottak, sőt inkább ezek az előnyök a közös vasutak paritásos kifejlesztése által még fokoztassanak is. A vasutak czélszerű csoportosításának jelszava jó sokáig késleltette e kettős probléma megoldását, de végre is azt a Tisza-kormány bámulatos sikerrel megoldotta. Magánvasúti csoportok létesítésével nem lehetett a kívánt vámpolitikai correctivumot, vagyis az olcsó díjszabási rendszert biztosítani, vagy ha lehetett volna is az államnak a díjszabásokra messzemenő befolyást biztosítani, ez csak a várt pénzügyi siker kockázatával lett volna elérhető. A Bismarck által Poroszországban inaugurált vasútállamosítási eszme pedig nálunk csak nagyon lassan tört utat magának. Maga Tisza is egy magánvasút, a magyar északkeleti vasút igazgató tanácsából lépett a kormányra s már szabadelvű politikájánál fogva is eleinte a magánvasúti rendszer felé hajlott. Igaz ugyan, hogy a körülmények nyomása alatt nem térhetett ki sem a volt magyar keleti (nagyvárad-kolozsvárbrassói) vasút államosítása, sem pedig a brassó-tömösi és az eperjes-bluchowi vasútvonalak államköltségen való kiépítése elől, de mind a három eset csak kényszerhelyzetben és azzal a hátgondolattal történt, hogy majd a vasutak csoportosítása alkalmával lesz mód és alkalom arra, hogy ezek a vasutak vagy az egyik, vagy a másik magánvasúti csoportba beosztassanak. A kényszerhelyzet abban állott, hogy úgy a magyar-keleti, mint a kassa-oderbergi vasút pénzzavarba jutott és így a folytatásukat tevő két utóbbi vonalat, melyekre nézve már kötelező megállapodás állott fenn Romániával, illetve Ausztriával, nem lehetett máskép, mint államköltségen kiépíteni, sőt a keleti vasút emlékezetes pénzzavara annyira megingatta a közhitelt, hogy a rendezésre egyáltalában nem volt más mód, mint a vasút államosítása. Ugyanezt kellett tenni a szintén pénzzavarba jutott vágvölgyi vasúttal (Pozsony-Nagyszombat) is, a dálja-vinkovcei vonalat pedig szintén államköltségen kellett kiépíteni, de ezek az akkor már meglévő államvasútakkal semminemű összefüggésben sem voltak, hanem az előbbinek áll t.