Budapesti Szemle. 1912. 152. kötet, 430-432. szám
430. szám - TISZA KÁLMÁN, MINT VASÚTI POLITIKÁNK NAGYMESTERE. – Szabó Jenőtől
véleményadási és végrehajtási szolgálatra utalja. Ezzel szemben a műszaki elem, amérnökök), a franczia rendszer behozatala mellett küzdöttek, mely szerint a vezető állásokat mérnökökkel kell betölteni. A versengés elsősorban a kenyérharcz jellegét mutatta, de mint ilyennek is nagy súlyt kölcsönzött a mérnökegyesület megalakulása és országos népszerűsége, mely a szakember fogalmát azonosította a mérnökével s főleg az osztályvezetői állásoknál a jogászok eltávolítását kívánta. Különösen Péchy Tamás, Ordódy Pál és gróf Kemény Gábor, a Tisza-kormánynak e három közmunka- és közlekedési ministere, mint «nem szakember ministerek», a sajtó támadásainak állandó czéltáblául szolgáltak és sem a ministérium élén, sem a parlamentben nem volt elég tekintélyük ahhoz, hogy urai legyenek e versengésnek, hanem őket mindenki csakis mint Tisza államtitkárait tekintette. Hozzájárult mindezekhez az a körülmény is, hogy a pénzügyministérium éppen a vasúti ügyekre, úgy mint ma, már akkor is szinte a gyámhatóságihoz hasonlítható befolyást követelt magának s már e miatt is szívesen látta a (mérnökök és jogászok)) versengését, mely természetesen a fontosabb tárgyi elintézéseknél is nyilvánult és az elégedetlen mérnökök nem ritkán a pénzügyministériumban kerestek és találtak támogatást. Világos, hogy ily viszonyok közt minden fontosabb kérdés, de főleg azok, melyek törvényhozási intézkedést igényeltek, Tisza Kálmán elhatározásán fordultak meg. Ő pedig értékesíteni kívánta a két elem versengését és egy már régebben hozott képviselőházi határozatnak is megfelelve, a közmunka- és közlekedésügyi, valamint a pénzügyministérium és az akkori m. kir. államvasutak kebeléből nagy bizottságot rendeltetett ki a ministertanács által, hogy javaslatokat tegyen a vasútak czélszerű csoportosítása iránt. A bizottság Hieronymi Károly államtitkár vezetése alatt 1878 szeptember 18-tól 1879 április 21-ig működött s abban, mint egyik tag és albizottsági referens, én is részt vettem. Emlékszem tehát, hogy a legtöbb vita tárgyául a tiszai vasút szolgált, mely a Deák-párti kormányoknak mintaképül szolgált a kamatbiztosításos vasutak engedélye-