Budapesti Szemle. 1913. 153. kötet, 433-435. szám
434. szám - MÓRICZ ZSIGMOND. – Kéki Lajostól
Justh Zsigmondnak egységbe foglaló gondolata nélkül s a nélkül, hogy eddigi munkáiban határozott és bevallott programmá szélesedett volna ki terve, Móricz is a mai vidéki magyar társadalom különböző rétegeit igyekszik föltárni egy-egy terjedelmesebb regényben. Eddigi nagyobb munkái során bemutatja a vidéki magyar kastély életét (Harmatos rózsa), a magyar falu parasztnépét (Sárarany), a falusi kálvinista pap egész világát (A galamb papné, Árvalányok) s a kisvárosi hivatalnok-osztály keserves nagy nyomorúságát (Az isten háta mögött). Móricz Zsigmond lelkének alkotottságánál fogva realizmusra, a mindennapi élet hű és részletező ábrázolására törekvő író. Éles szeme, szabatos megfigyelő képessége s gyermek- és ifjúkori szemléleteit nagy hűséggel és gazdagsággal őrző emlékezete mind ebben az irányban vezetik munkásságát. Úgy látszik azonban, hogy féktelenül föl föllobbanó temperamentuma s az az írói kör, melyben lelki alkatánál fogva elszigetelt helyet foglal el, de törekvéseihez még egyéni hajlamainak megtagadásával is hasonulni óhajt s a melyben oly veszett neve van mindennek, a mi magyar, — a realismusnak szélsőséges irányzatai felé hajtja: most a franczia naturalismusnak a visszataszítót, a testi és erkölcsi hitványságot hajszoló czélzata irányítja, majd az olasz verismus vad érzéki láza veri ki alakjait. Ezen az úton a költői sugallattól egyre messzebb távolodó ösztönzés ihleti s egyre határozottabban csak az a czélja, hogy kiöntse «azt a sok mérget, a mi egy nemzet lelkéből gyűlt belé». Írói munkássága, első regényének (Harmatos rózsa) tanúsága szerint, Jókai hatására indult meg, bár Jókai regényköltészetében való komoly elmélyedése felől alapos kétséget ébreszthet az, hogy egyik elbeszélésében (Az atyafiság) Szentirmay Rudolfot A kőszívű ember fiainak hőseül említi. E hatás alól azonban csakhamar felszabadul s egészen a naturalismushoz szegődik, elkésett hívéül. Írói világát az erotikának buja, szilaj lobogású lángja borítja tűzbe s egyre sűrűbbekké lesznek nála az obszcén helyzetek és durva szavak. Hősei, miként általán a naturalismuséi, ösztönéletet