Budapesti Szemle. 1916. 166. kötet, 472-474. szám

472. szám - ÉRTESÍTŐ - 4. Gyermek-lélektan. (Claparede — Weszely: Gyermekpsychologia és kísérleti paedagogia.) — Révész Gézától

gozataival. német és franczia congressusokon tartott előadásaival, német tudósokkal fentartott benső érintkezésével, s főleg az Arckives de Psychologie folyóirat szerkesztésével a két nemzet tudományos együttműködését nagyban előmozdította. A franczia lélektan egyik irányát, mely túlnyomóan rendellenes és kóros lelki jelenségek vizs­gálatát tűzte ki feladatául, a lélektan kísérleti irányával igyekezett összekötni, mely Németországban Wilhelm Theodor iechner fel­lépése és Wilhelm Wundt, Ewald Hering, G. E. Müller, Carl Stumpf, Hermann Ebbinghaus, Oswald Külpe s mások alapvető munkás­sága óta nagy virágzásnak indult. Tevékenysége nem maradt hatás nélkül; a német s a franczia nyelvű lélektani folyóiratok kezdték egymás dolgozatait ismertetni, -S nem egy munka jelent meg az utóbbi időben, mely a két nemzet tudományának kölcsönös megértését és egymásrahatását mutatta. Mindez azonban nem vert mély gyökeret. A román szellem -annyira különbözik a germántól, hogy még a lélektan kisérleti irányában is, hol egyöntetű elvek és módszerek alapján dolgoztak, az egységes törekvés ellenére széjjelválták a franczia és német lélek­• tan útjai. Claparéde maga szerencsés érzékkel megtalálta azt a területet, hol még leginkább lehetséges az együttműködés. Ez az alkalmazott lélektan, ennek paedagogiai-lélektani, gyermek- és állat-lélektani területei. Maga mind a három téren sikerrel működött; minden problémánál az általános szempontok vezették. E szempont kiviláglik előttünk fekvő könyvéből is. E könyv első részében a neveléstan, lélektan és gyermeklélektan alapproblé­máit, irányait és módszertanát ismerteti. Ez a könyv legértékesebb •és egyúttal legönállóbb része. A továbbiak a gyermek szellemi fejlő­dését tárgyalják. Csak egyes kérdéseket válogat ki, melyek legalkal­masabbnak látszottak előtte arra, hogy általuk a gyermeki szellem fejlődésének legáltalánosabb és legfontosabb mozzanatait jellemezze s egyúttal a felvetett nevelési problémák megoldását elősegítse. A mű legutolsó és legterjedelmesebb része a szellemi kii áradás kérdé­sével foglalkozik. Ez teljesen felöleli a kifáradás vizsgálatánál alkal­mazott kisérleti eljárásokat és azok kritikáját ép úgy, mint az eddig elért eredmények értelmezését és alkalmazását. Ez a rész, mely különben kitűnő bevezetésül szolgálhat a kisérleti módszertanba, meggyőzheti a kísérleti iránynyal nem rokonszenvező paedagogusokat egyrészt ezen irány jogosultságáról, másrészt pedig azon felfogás téves voltáról, mintha a lélektan kisérleti iránya ezen területen az elkényeztetés pedagógiájának kedvezne. Tudományos kötelesség,

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék