Budapesti Szemle. 1916. 168. kötet, 479-480. szám
479. szám - ÉRTESÍTŐ - 2. Katona-költőink verseskönyvei. (Gyóni Géza: Levelek a Kálváriáról. – Zilahy Lajos Versei – Gyomlay László: Tarnopol felé.) – k. l.-től
első véres harczokban, majd a gorliczei áttörés után a nagy hajrában ő is kergette a vert hadat a vitéz tizenkilenczes vadászok élén. Gyomlay a 86. gyalogezred híres bácskai bakái közt küzdött és szenvedett ; együtt marsolt megtört szemű, görnyedt vállú magyarjaival a tarnopoli országút tengernyi sarát dagasztva s olvadt, lucskos havában küzködve. Bajtársi érzéséről, lelkének gyöngédségéről megindultan írja egyik tiszttársa a kötet előszavában : «Itt vagy bakáiddal, közöttük élsz, velük küzdesz, velük szenvedsz és együtt érzel velük. Megnyugtatod azt, akit bánt valami, mert talán nem kapott hazulról levelet. Vigasztalod azt, akinek fáj valami, ha beteg otthon az asszony vagy a gyerek. A gyermekéért otthon aggódó anyának is küldesz vigasztaló sorokat. Mindenkihez van néked nyájas szavad. Gyóninak ez immár második kötete, melyet a szörnyű világégés sugallt. Élénk emlékezetünkben van még első verseskönyvének méltó feltűnése s megérdemelt nagy sikere. Joggal emelte ki a kritika tehetségét, férfias, lelkes hevületét s áradó lyraiságát és joggal fűzött nagy reményeket tehetsége kibontakozásához. E kötetét hamarabb követte a második, mint akkor remélni lehetett volna : egy, a szibériai fogolytáborokat látogató magyar vöröskeresztes mágnásasszony, Rostyné gróf Forgách Hana közvetítésével haza tudta csempészni a krasznojarszki fogolytáborból fogságában 1916 januárig írt verseit. Ez a kötete — ezt minden tartózkodás nélkül ki lehet mondani — aligha lesz olyan megragadó hatással az olvasókra, mint volt az első. Ennek okát azonban semmiesetre sem szabad a költő tehetségének hanyatlásában keresni, hanem azokban a körülményekben, melyek közé a költő került. A szenvedélyes temperamentumú, legmegkapóbb költeményeiben az exaltált érzések hangján szóló vagy az élet szörnyű helyzeteiben elegikus borongásba hanyatló költő forrongó érzéseivel a harczok, a küzdelmek világából egyszerre a fogság szürke tétlenségébe került s dalos lelkéből itt sarjadtak e kötet költeményei. Az első kérdés, melyet a kötettel szemben fel kell tennünk, természetesen az, hogy milyen igazsággal és gazdagságban tárja fel az otthonától ezer meg ezer mérföldre elhurczolt rab katona lelki világát. Ezt a rabságot mi kétségtelenül romantikusabbnak gondoljuk s érzésekre ösztönzőbbnek képzeljük, mint a minő valóban. Így aztán könnyen megeshetik, hogy túlzott követeléssel közeledünk Gyóni kötetéhez is. A fogoly katona élete szürke egyformaság, egyhangú sóvárgás vagy fásult megadás, a kelletlen, unott napok soka. Aligha igazságos «élménysorozatot» keresnünk a szegény foglyon, kit bedugnak egy vagyonba, heteken át döczögtetnek, majd egy drótsövényes fogoly-