Budapesti Szemle. 1916. 168. kötet, 479-480. szám
479. szám - ÉRTESÍTŐ - 2. Katona-költőink verseskönyvei. (Gyóni Géza: Levelek a Kálváriáról. – Zilahy Lajos Versei – Gyomlay László: Tarnopol felé.) – k. l.-től
sektől s a hősi halál gondolatától szinte magához fűzöttnek érzi a kedves szívét, most már arra gondol, hogy elég erős pánczél-e bús szerelmük a vér követelődzése és a férfiak ostroma ellen ; nem lázad-e kedvese érzése arra, hogy visszakövetelje ifjúságát egy messze sínylődő szürke rabtól. Gyötrődő érzése ezt mintha kissé természetesnek és jogosnak is találná s a hűtlenség első lépéséül egy egészen sentimentális történetet képzel el. A kedves sebesülteket ápol s abban igyekszik vigasztalást találni, hogy magánál szenvedőbbeket is lát. A kórházban egy sebesült tiszt szerelemről kezd beszélni neki, ezen felindul, haragosan távozik, de két nap múlva megint visszamegy, s a tiszt már halálra váltan cseng, hogy váltsa meg egy csókkal veszendő lelkét. A költő szeretne hinni kedvese hűségében, de kételkedik, látni véli, hogy kedvese ölébe esik a lázbeteg fáradt feje. Féltékenységét még a részvét köntösével álcázza ; olyan kedvéssel faggatja, melyre feleletül látszólag «nem»-et vár, de valóban «igen»-t szeretne hallani : «Madonna»... hallom, hallom, hallom — S nem alszom egész éjtszakán át . Tudtál oly kegyetlen hit lenni? El tudtad lökni forró száját ? Aztán tovább szövi a bús idüllt. A kedvest beteggé teszi a néma vágy s feledést keresni elutazik a Balaton mellé. Eszébe jutnak a régi gyönyörű balatoni esték s könnybe vesző tekintettel nézi a nyarat, mely nem tér többé vissza. Várjon-e még hiába új nyárra? Megroppan mögötte a kavics, egy idegen férfi megy el mellette, majd megáll s hosszan visszanéz rá. «Szerelmes az idegen herczeg» — súgja a hű komorna, s mire hazaér, már száz égő rózsa várja otthon az imádott nőt. Sajnálja kidobni szegényeket, mikor olyan szépek a hajában. Egyet fel is tűz, s a herczeg boldog. Innen kezdve egészen symbolikus jelentőségűvé válik a költő képzelődésében az «idegen herczeg». Most már megrendül hite kedvese hűségében. Érzi, hogy az egymástól távol töltött sok hosszú éj és nap közéjük tolakodik s nem engedi, hogy egyedül legyenek. Itt képzelődését igyekszik átjátszani a valóságba, úgy, hogy azt színezgeti, mi lesz ezeknek a phantasmagoriáknak a következménye, ha ő hazatér. Mindenütt az idegen herczeget látja gyanakvó képzelete. Ha a szőnyegen térdel kedvese előtt, arra gondol, hogy míg távol volt, az idegen herczeg térdelt ott ; ha az utczán férfi köszön kedvesének, azt véli, bizonyára ez volt az idegen herczeg ; ha a színházban vágyó tekintetek szállnak kedvese felé, ő az idegen herczeg mosolyát fürkészi. Minden minden az idegen herczegről beszél. Hiába hisz kedvese hűségében, nem tud többé hittel sienni