Budapesti Szemle. 1917. 171. kötet, 487-489. szám
489. szám - AZ ÉLET ÉS GONDOLKODÁSMÓD ÁTALAKULÁSA A HÁBORÚ FOLYAMÁN. – Gróf Vay Pétertől
geskedés kitört, az emberiség gyorsan szerepet cserélt. A békének és műveltségnek előbb ékesszólással hirdetett igéi egyik napról a másikra váltak nemcsak érdektelenekké, hanem teljesen értéktelenekké. Elpuhult, államellenes irányzatoknak bélyegeztek mindent, ami nem harczias szellemű és nem szolgálta a hadjárat czéljait. A háborús áramlatokat tárgyilagosan elemezni ma még nagyon korai lenne. A csodálatos hypnosis ereje kihat minden irányban. Tartozzék bármelyik táborhoz a megfigyelő, valóban pártok feletti magaslatra nem emelkedhetik. A semlegeseknek nevezett országok alapjában véve talán a legkevésbbé semlegesek. Fiaik nem vonultak ugyan a harczterekre, de mind be van híva és fegyvert visel. Talán sehol sem volt alkalmam harcziasabb kedv megfigyelésére, mint épen a polgárias Helvetiában és a máskor nehézkes dánok között. Mindenkit a háború érdekel, sőt hevít, ami végre is természetes, és mindenki vagy az egyik vagy a másik fél fölött tör pálczát. A semleges országok, melyekben az utolsó három év alatt több ízben volt alkalmam megfordulni, nyújtják a legelőnyösebb alkalmat tágabb áttekintés szerzésére. És ezen semleges területekről figyelhetjük meg legközvetlenebbül az élet nagy átalakulásait. Mert elvégre is, bármennyire érdekfeszítők a harcterekről érkező hírek, az óriási arányokat öltő tusák, még sokkal lebilincselőbb tanulmányai szolgálhatnak a körültünk lejátszódó, nem kevésbbé korszakot alkotó jelenetek, a napról-napra, óráról-órára egymásból folyó, egymást követő átalakulások. Bármennyire döntő is politikai átalakulásra a hosszadalmas hadjárat végeredményeiben a sociális visszahatás még lényegesebb leend. A külső, az új geographiai határok megvonásánál mélyebb nyomokat hagynak a belső, a psychológiai vonások. Milyen más már jelenleg is az élet, mint volt még alig pár évvel ezelőtt. Mások a viszonyok és más az általános felfogás. Anélkül, hogy sok esetben csak tudatára is ébredtünk volna mindannak, ami megszűnt s elenyészett örökre, hovatovább beleilleszkedünk az új, a mind jobban kialakuló jelen viszonyokba. Az általános társadalmi átalakulások, melyeket a németek