Budapesti Szemle. 1918. 175. kötet, 499-501. szám
499. szám - SZEMLE - Színházi szemle. (Szomory Dezső: II. József császár. – Hevesi Sándor: Görögtűz. – Régi darabok új szereplőkkel: Romeo és Julia. Herejmans: A remény. – Hevesi Sándor: A kőszívű ember fiai.) – V. G.-től
nelmileg hiteles szavakkal van átszőve (a «sok kottá»-ról). Karácsony este Mozart új szerzeményével szórakoztatja a beteg császárt; a muzsikusok családjuk körébe vágynak a magányos ember mellől. A zene hangjai ünnepélyesen szállnak a szent este csöndjében ; a császár most is vajúdó terveire gondol ; egyszerre felkiált: «Az emberek nem gondolkodnak, — az emberek énekelnek.*) Irigyli Mozartot, akinek sikerült, amit akart , azzal vigasztalja magát: neki könnyű volt, csak énekelt. Ezek a tört szavak e belső vívódás a karácsonyest békéjében — ez szép, lélekbevilágító, drámai. S ép ily szép Mozart külső alázatosságában a művész fölénye. — Az utolsó felvonás a megtört császár haldoklása a kit rombadülő élete maga alá temet. A végső számadás perczeiben a csalódásokon felülkerekedik az önérzet, a megadást a jószándék megnyugvása szépíti meg, mikor a császár a gyóntatóelőtt csak szó nélkül magába mélyed, azután felkiált az égre : Te tudod, mit akartam! — Ez lélektani, szép és kibékítő. Az egész darab József lelkébe van összesűrítve ; szinte egy nagy monológ, más szereplő alig jut szóhoz. A görög tragédiákon megszámlálták, hogy a szövegnek körülbelül felét rendesen a főalak mondja, többet azonban soha. Ez a számtani szabály volt a képen architektonikus: ezzel el van érve a hős kiemelése, s másrészt megmentve a drámai élet. Szomorú darabjában valósággal oroszlánrész a főalaké, a többiek s ezzel a drámai élet rovására. "Rrt.kb. fllmeti e szerepet, mely Odry alakításai közt első sorban áll. Szépen éreztette a fanatikus lélek fölényét a roskadozó testen. Méltó párja Gál Gyula Kaunitz szerepében, a vén praktikusnak az újítás ellen való tehetetlen háborgásával, melyből csak úgy szikrázik az ideges türelmetlenség, amint az üdvözítő megalkuvás napjának eljöttét sietteti. A másik újdonság Hevesi Sándor vígjátéka, a Görögtűz. A czím a színpad világára céloz, melynek magánélete mindig érdekli a közönséget. Egy ünnepelt színésznő körül az udvarlók egész serege rajzik, többek közt egy decadens költő s egykőgazdag, szeleburdi fiatal báró. Egyszerre egy új alak cseppen közéjük, akit senki sem ismer s aki a művésznő gyermekkori játszópajtásának mondja magát. Mindjárt első látogatásán meg is kéri a színésznő kezét s az eljegyzés híre belekerül az újságokba. Ijedtükben a költő s a báró, akik eddig folyvást az örök hűség és a házasság rovására életettek, szintén komoly kérőkül állnak elő, a színigazgató pedig jobb szerződéssel. A komoly kérő tréfás önérzettel dicsekszik, hogy ha ő nem nyerte is el Éva kezét, Éva