Budapesti Szemle. 1918. 175. kötet, 499-501. szám

499. szám - SZEMLE - Színházi szemle. (Szomory Dezső: II. József császár. – Hevesi Sándor: Görögtűz. – Régi darabok új szereplőkkel: Romeo és Julia. Herejmans: A remény. – Hevesi Sándor: A kőszívű ember fiai.) – V. G.-től

nelmileg hiteles szavakkal van átszőve (a «sok kottá»-ról). Kará­csony este Mozart új szerzeményével szórakoztatja a beteg császárt; a muzsikusok családjuk körébe vágynak a magányos ember mellől. A zene hangjai ünnepélyesen szállnak a szent este csöndjében ; a császár most is vajúdó terveire gondol ; egyszerre felkiált: «Az emberek nem gondolkodnak, — az emberek énekel­nek.*) Irigyli Mozartot, a­kine­k sikerült, a­mit akart , azzal vigasztalja magát: neki könnyű volt, csak énekelt. Ezek a tört szavak e belső vívódás a karácsonyest békéjében — ez szép, lélekbevilá­­gító, drámai. S ép ily szép Mozart külső alázatoss­ágában a mű­vész fölénye. — Az utolsó felvonás a megtört császár haldoklása a kit rombadülő élete maga alá temet. A végső számadás perczei­­ben a csalódásokon felülkerekedik az önérzet, a megadást a jó­szándék megnyugvása szépíti meg, mikor a császá­r a gyóntató­előtt csak szó nélkül magába mélyed, azután felkiált az égre : Te tudod, mit akartam! — Ez lélektani, szép és kibékítő. Az egész darab József lelkébe van összesűrítve ; szinte egy nagy monológ, más szereplő alig jut szóhoz. A görög tragédiákon megszámlálták, hogy a szövegnek körülbelül felét rendesen a főalak mondja, többet azonban soha. Ez a számtani szabály volt a képen architektoni­kus: ezzel el van érve a hős kiemelése, s másrészt megmentve a drámai élet. Szomorú darabjában valósággal oroszlánrész a főalaké, a többiek s ezzel a drámai élet rovására. "Rrt.kb. fllm­eti e szerepet, mely Odry alakításai közt első sorban áll. Szépen éreztette a fanatikus lélek fölényét a roskadozó testen. Méltó párja Gál Gyula Kaunitz szerepében, a vén praktikusnak az újítás ellen való tehetetlen há­borgásával, melyből csak úgy szikrázik az ideges türelmetlenség, a­mint az üdvözítő megalkuvás napjának eljöttét sietteti. A másik újdonság Hevesi Sándor vígjátéka, a Görögtűz. A czím a színpad világára c­éloz, melynek magánélete mindig érdekli a közönséget. Egy ünnepelt színésznő körül az udvarlók egész serege rajzik, többek közt egy decadens költő s egy­­kő­gazdag, szeleburdi fiatal báró. Egyszerre egy új alak cseppen közéjük, a­kit senki sem ismer s a­ki a művésznő gyermekkori játszópajtásának mondja magát. Mindjárt első látogatásán meg is kéri a színésznő kezét s az eljegyzés híre belekerül az újságokba. Ijedtükben a költő s a báró, a­kik eddig folyvást az örök hűség és a házasság rovására életettek, szintén komoly kérőkül állnak elő, a színigazgató pedig jobb szerződéssel. A komoly kérő tréfás önérzettel dicsekszik, hogy ha ő nem nyerte is el Éva kezét, Éva

Next