Budapesti Szemle. 1922. 192. kötet, 551-553. szám

551. szám - PETŐFI ÉS A FRANCIA KÖLTŐK. – Hankiss Jánostól

PETŐFI ÉS A FRANCIA KÖLTŐK. Hogy Petőfi franciabarát volt, hogy Bérangert istené­nek)­ nevezte s mintaképül tűzte maga elé, hogy tőle és Hégésippe Moreautól verseket fordított , mindez általánosan ismert, szinte irodalomtörténeti közh­ilyé vált tény. Hogy ez a Petőfi izzó temperamentumától átfűtött rokonszenv a nagy magyar költő munkásságán maradandó nyomokat ha­gyott, arra is rámutattak már sokan azok közül, akiket Petőfi fordításai, nyilatkozatai s Béranger legújabb dala mellé írt híres jegyzete ennek az érdekes és hálás kérdésnek meg­oldására csábítottak. Ferenczi Zoltán (B. és P., Petőfi-Muzeum, VII., 1894.), Halász Gyula (A brassói áll. főreál­iskola értesítője, 1898.), Miklós Elemér (P. és B., 1904.) és Kacziány Géza (Petőfi-Könyvtár, XVIII., 1908.) tanul­mányai Béranger hatásának sok részletére derítettek fényt s Horváth János (Petőfi Sándor, 1922.) ezeket a kutatáso­kat a nála megszokott tisztánlátással és alapossággal fordí­totta Petőfi költői fejlődésképének hasznára. Ha mindezek után újra foglalkozunk Petőfi és a francia lírikusok viszo­nyának kérdésével, azért tesszük, mert az eddigi tanul­mányok nem terjeszkedtek vagy nem terjeszkedhettek ki ennek a viszonynak sok érdekes részletére ; csak kivétele­sen állították egymás mellé a párhuzamos költeményeket, sorokat és stilisztikai eszközöket ; legtöbbször meg kellett elégedniök egészen általános összehasonlításokkal, a világ­nézeti, hangulati, politikai egyezések kiemelésével. A követ­kezőkben megpróbáljuk kiegészíteni a készen talált többé­kevésbbé értékes anyagot új kapcsolatok megvilágításával s főkép kiaknázni, költőnk ismerete szempontjából tökéle­tesebben kihasználni az ilyen kapcsolatok által oly bőven Budapesti Szemle, CXCII. kötet, 1923. 1

Next