Budapesti Szemle. 1922. 192. kötet, 551-553. szám
551. szám - PETŐFI ÉS A FRANCIA KÖLTŐK. – Hankiss Jánostól
PETŐFI ÉS A FRANCIA KÖLTŐK. Hogy Petőfi franciabarát volt, hogy Bérangert istenének) nevezte s mintaképül tűzte maga elé, hogy tőle és Hégésippe Moreautól verseket fordított , mindez általánosan ismert, szinte irodalomtörténeti közhilyé vált tény. Hogy ez a Petőfi izzó temperamentumától átfűtött rokonszenv a nagy magyar költő munkásságán maradandó nyomokat hagyott, arra is rámutattak már sokan azok közül, akiket Petőfi fordításai, nyilatkozatai s Béranger legújabb dala mellé írt híres jegyzete ennek az érdekes és hálás kérdésnek megoldására csábítottak. Ferenczi Zoltán (B. és P., Petőfi-Muzeum, VII., 1894.), Halász Gyula (A brassói áll. főreáliskola értesítője, 1898.), Miklós Elemér (P. és B., 1904.) és Kacziány Géza (Petőfi-Könyvtár, XVIII., 1908.) tanulmányai Béranger hatásának sok részletére derítettek fényt s Horváth János (Petőfi Sándor, 1922.) ezeket a kutatásokat a nála megszokott tisztánlátással és alapossággal fordította Petőfi költői fejlődésképének hasznára. Ha mindezek után újra foglalkozunk Petőfi és a francia lírikusok viszonyának kérdésével, azért tesszük, mert az eddigi tanulmányok nem terjeszkedtek vagy nem terjeszkedhettek ki ennek a viszonynak sok érdekes részletére ; csak kivételesen állították egymás mellé a párhuzamos költeményeket, sorokat és stilisztikai eszközöket ; legtöbbször meg kellett elégedniök egészen általános összehasonlításokkal, a világnézeti, hangulati, politikai egyezések kiemelésével. A következőkben megpróbáljuk kiegészíteni a készen talált többékevésbbé értékes anyagot új kapcsolatok megvilágításával s főkép kiaknázni, költőnk ismerete szempontjából tökéletesebben kihasználni az ilyen kapcsolatok által oly bőven Budapesti Szemle, CXCII. kötet, 1923. 1