Budapesti Szemle. 1924. 197. kötet, 567-570. szám

568. szám - SZÍNHÁZI SZEMLE - Nemzeti Színház: - Passio. – V. G.-tól - Vörösmarty: Czillei és a Hunyadiak. – V. G.-tól

e tréfa szebben is elképzelhető. Ezt nagyrészt Kis Ferenc játéka hozta magával, az új Petruccioé, akin nem érzett, hogy nyersesége alatt tréfa, fölény és szerelem rejlik . Katán inkább láttuk, hogy a d­arab vége felé keresztül lát a szitán. A Shakespeare-ciklus mellett a színház nagy vállalkozása a Passió-játék volt. Ez kockázatos, sőt merész vállalkozás, mert más e szent jeleneteket előre fölébredt hangulatban, falun, ismeretlen emberektől végig nézni, kikben hagyományt és meghatottságot tehetni fel, mint a Kerepesi útról lépni be s mindenféle szerepben százszor látott színészekre ismerni Krisztusban és az apostolokban. Nekünk ez visszás volt, a közönség nagyobb részének nem. A színház a Greban-féle patinás szöveget választotta s ezzel a passió-játékok egész korát élesztette föl, e játékok és közönségük felfogását, lelki világát. De éppen ebben szakadék is nyilt e szent játékok régi s új közönsége közt. Az első képben az ördög erősen fogadkozik, hogy keresztre feszítteti Jézust és ez meg is történik, az utolsó kép a Gol­gotha ; az ördög így diadalmaskodik. A valódi passió-játéknak ez volt a­ tárgya, ma ez kissé csonkának érzik a megdicsőülés híján : rá kell jönnünk, hogy a valódi passió épp ez volt. Egyes képek igen szépen, festőien voltak rendezve, pl. Krisztus megcsúfoltatása az oszlop tövén (a megostorozás azonban brutálisan hat a mai idegekre). Kár, hogy a Pilátus előtti jelenetben nem követték Munkácsy képét, mint ahogy az utolsó vacsoránál Lionardo festményét másolták a színpadra, megelevenítve ; ez áhítatos és művészi gondolat volt, minden részletében kidolgozva, pl. amint Krisztus alakja kimagas­lott az asztalra hajló tanítványok közül; a lábmosás tizenkétszer ismétlődő mozdulatait Abonyi Géza kezének gyönyörű mozgásával széppé emelte s változatossá is tudta tenni; ő általában igen szépen mozgatja kezeit. E nagy feladatok mellett, sajnos, kevesebb gond jutott a magyar drámákra. Vörösmarty felséges művének, a Czillei és a Hunyadiak­nak fölelevenítése szándéknak elismerésre méltó, de kivitele nem volt szerencsés. Nem, még részletekben sem. Bajos az egyszerűsítést odáig vinni, hogy ha egy asztalt tolnak ez előfüggöny elébe, az Czillei író­szobája, ha meg egy padot tesznek ki, akkor már Ágnes terme. Nem tartjuk szükségesnek a jó játékhoz a pazar kiállítást, de zavar, ha Hunyadi László kocsis­ csizmában ágál s Cilléi fejére operettebe való sisakot tesznek. A Shakespeare-ciklusban nem volt ily könnyen véve semmi, s ez nem igazság. A szövegen tett változtatások sem szeren­csések. Kimaradt a darabból Szilágyi Erzsébet — aminthogy Jászai az egész esztendőből kimaradt, az évvégi classikus ciklusból is —

Next