Budapesti Szemle. 1925. 200. kötet, 578-580. szám
578. szám - A RAJZFORMA FEJLŐDÉSE ELBESZÉLŐ IRODALMUNKBAN. – Galamb Sándortól
lakói közül Pataki, Mikszáth Jó palócai közül Filcsik csizmadia, Gárdonyi falujából Szélső Kovács. (Ez utóbbi A két Katicabogárban is szerepel.) De ez a distantiátlan szemlélet a közölt élmények véletlenszerű voltában is nyilvánul. Így Petelei többször csak annyit mond el egy megfigyelt esetből, amennyit pl. utazása alatt valóban látott belőle. Ilyen darabjai A fehér ház (Az élet), Éjjel a malomban, Az igézés (Elbeszélések II. k.), ilyen Justh Zsigmondnál Anyaföld, Az elkárhozott (A puszta könyve), A falu ajándéka, A nazarénus apostol (Delelő). Természetesen e rajzok alakítatlanságának megállapítása nem akar annyit jelenteni, mintha a szerző a maga valóságszemléletét Arany Vojtina megállapítása szerint csakúgy puszta nyersem találná föl. Aki ezt állítaná, az nyilván nem venné figyelembe, hogy egy hírlapi riportnak megírásához is mennyi stiláris átszűrés s a művészi válogatásnak bár szerényen meghúzódó, de mégis érvényesülő művelete kell, vagy legalább is kellene. E megállapítás csak annyit akar mondani, hogy a megfigyelt élmény nem illeszkedik egyéb élményekhez, nem lesz részesévé egy időre váró és időben kiforró élménycomplexumnak, nem verődik össze kerek történetté a költő kristályosító képzetében, hanem megmarad benne a megfigyelés véletlenszerűsége és singularitása s csak kidolgozásában törekszik művészivé válni. A rajznak tehát ez volna első és legkönnyebben érzékelhető ellentéte a régies novellával. A kifejezés e módja mellé azonban mihamar párhuzamosan kifejlődnek egyéb formaváltozatok is, amelyek már sokkal nehezebben észrevehető és csak finomabban distinguálható ellentétei a novellistikus elbeszélő modornak. A következőkben e mélyebbre ható különbségek közül hogy legyen egypár felsorolva. A rajzok egy bizonyos, még pedig tekintélyes hányada a novella cselekményszerűségével fordul szembe. Nem akar egyéb lenni, mint egy alaknak, egy jellemnek bemutatása. Nem akarja emberét valami történet keretében cselekedtetni, hanem pusztán portrait-t akar róla rajzolni, pusztán egyes charaktervonásokat egymás mellé helyezni. Kisfaludy Atalának Rajzok (1879) kötetében typikusan ilyen A nagy-