Budapesti Szemle. 1925. 200. kötet, 578-580. szám
578. szám - A RAJZFORMA FEJLŐDÉSE ELBESZÉLŐ IRODALMUNKBAN. – Galamb Sándortól
Hogy a prózai elbeszélésnek e jelentékeny formaváltozása nem történt egy csapásra és hogy a mi hazai rajzirodalmunk a külföldi íróktól kap lökést, az természetes. Itt azonban a rajz keletkezésénél, hogy úgy mondjam, forrásánál, ne feledjük, hogy a rajz első jelentkezésének magyarázata elválaszthatatlan a tárcáétól. A feuilleton — nem az elbeszélő, hanem a csevegő feuilleton — persze előbb megjelenik,, de ami e csevegő tárcákra jellemző, ugyanaz jellemző a rajz kezdeti megnyilatkozásaira is. Mindkettő az életet egyrészt distantiálatlan közelségből szemléli, másrészt pedig egyik sem törekszik kerek plastikus compositióra. E pontban a francia tárca-csevegők megegyeznek az angol és német útleírókkal, illetőleg rajzírókkal. Óriási hatása volt az egész európai irodalomra az amerikai Washington Irvingnek, aki különösen három művével a Sketch-book of Geoffroy Crayon (1820—1823), a Bracebridge-Hall (1823) és a Tales of a traveller címűekkel keltett nagy feltűnést. Az első mű népies stílű novelláknak, úti élményeknek és élethű, szinte photographiaszerű megfigyeléseknek gyűjteménye. A második cselekménytelenül bemutat egy csomó emberi alakot, akiket az író egy conservativ angol földesúr házában való látogatása alkalmával ismert meg. A harmadik visszatér a régies novellák modorához , nagyobbára keretbe font elbeszéléseket tartalmaz. A mi irodalmunkra főképpen a Sketch-book volt hatással. Már a Rajzolatok 1836. évf. közli Az özvegy és fia c. elbeszélést s a Társalkodó 1843-ban a híres Rip van Winkle fordítását. Az Életképek 1847. II. évfolyamban pedig Frereich Imre Az angol prózairodalom 1780-tól mostanig címen értekezik róla. «Washington legjobb műve (mondja) the Sketchbook — vázlókönyv — 1820-ban látott napvilágot; sok sikerült rajzai az angol falusi életnek és gyönyörű nyelve ezt az első művek sorában emelék. Washington legnagyobb tulajdona az, hogy a közönséges tárgyaknak természethű leírásai mellett, bizonyos bájt és érveket tud kölcsönözni». (453. 1.) Később Arany Koszorúja is két darabot közöl Irvingtól és Bérczy Károly, majd Beöthy Zsolt is fordítanak belőle. A Frereichtől említett természethű és életközei szemléleten kívül újszerűnek hatott íróink előtt