Budapesti Szemle. 1925. 200. kötet, 578-580. szám
578. szám - A RAJZFORMA FEJLŐDÉSE ELBESZÉLŐ IRODALMUNKBAN. – Galamb Sándortól
zásait. Az ő Tót atyafiainak és a Jó palócainak (amelyeken egyébként itt-ott Bret Harte befolyása ismerszik fel) megjelenése után egy csapásra elszaporodnak a provinciális vonatkozású rajzok. Így vonultatja be aztán irodalmunkba Palotás Fausztin az alföldi parasztot, a különben Petelei hatását mutató Tóth Sándor a szászt és az oláht, Gyarmathy Zsigáné a kalotaszegi népet, Jakab Ödön és Benedek Elek a székelyt, Tömörkény a szegedvidéki parasztot, hogy csak a legfontosabbak legyenek megemlítve. E két nagy elbeszélőnkön és tanítványaikon kívül még két rajzírónk emlékét idézzük fel csupán. Gozsdu Elek Tantalus című kötetében (1886) egy-két szélesebb alapú novella mellett több megkapó rajz akad, Justh Zsigmond pedig Peteleihez hasonlóan még a turgenyevi rajzformára is mutat példákat, de többször sikerrel birkózik meg a teljesen fejlett rajzformával is. A Peteleiben diadalra jutott rajzforma azonban fejlődésében nem áll meg, hanem tovább gömbölyödik, csiszolódik, egyre kisebb terjedelemre csökken s a mult század kilencvenes éveiben kialakul a tárcaelbeszélés. Nem lehet itt cél a tárcának bármilyen szűkre vont történetét is elmondani. Elég annak megállapítása, hogy egészen a nyolcvanas évek végéig tárcán nem annyira elbeszélő művet értettek, mint inkább csevegést. Apró kis megfigyeléseknek, életképszerű bemutatásoknak szellemes causerie formájában való közléseit, vagy napi actualitásoknak, könyveknek, színielőadásoknak könnyed tónusú megbeszélését nevezték tárcának. A mult század utolsó tíz-tizenkét évében azonban kezd a csevegés az újságnak más helyére szorulni s nem nevezik többi tárcának. Az ő helyébe meg benyomul a rajz, amely azonban ezzel a térfoglalással bizonyos újabb változáson megy át, amennyiben új otthonának határai közé szorul s még régi formájánál is összébbszorítottá válik. Teljesen bele kell férnie egy hírlapi számnak vonal alatti kereteibe, hogy az olvasónak figyelme a folytatásokkal ne szóródjék széjjel. E műfajnak sajátságai lényegében nem különböznek a régebbi rajztól, de az új, még szorosabbra mért terjedelem az alakítást némiképpen mégis módosítja.