Budapesti Szemle. 1926. 202. kötet, 584-586. szám

586. szám - SZÍNHÁZI SZEMLE - Herczeg Ferenc: A híd. – vg-tól

színházi szemle. Nemzeti Színház: Herczeg Ferenc: A híd.— Zilahy Lajos: Zenebohócok. Kamara-Színház: Hevesi Sándor : Elzevir. — Vándor Kálmán : Özv. Varga Ábrisné. — Felújítások : Ferenczy Ferenc : Mimikri. — Wilde: Az eszményi férj. — Lili. Vígszínház: Heltai három egyfelvonásosa. Herczeg Ferenc Majom­színház. A Nemzeti Színház az idén mérsékelte a ciklusokat, magyar darabok bemutatását állította munkássága tengelyébe, visszatérve nemzeti hagyományaihoz s valódi hivatásához. S ez az út művészi és anyagi tekintetben egyaránt jónak bizonyult. A Nemzeti Színház ma látogatottabb más színházaknál, darabjai hosszabb életűek s a mellett azzal a bíztató jelenséggel dicsekedhetik, hogy a nemzeti érzés - a nemzeti irodalom igenis vonzza a közönség jó részét. A színház első újdonsága Herczeg Ferenc darabja volt, A híd s ez az egész idényen át uralkodott a színpadon. Pedig merész, sőt kocká­zatos vállalkozásnak látszott, hogy író oly közeli mult alakjaihoz nyúljon, ragasztott színészi bajusszal és szakállal vezesse őket elénkbe ; a színháznak is félős volt : nem fog-e a színpad mozgó panoptikumnak feltűnni. Az író ereje legyőzte mind a két nehézséget ; oly eleven vonásokkal állította elénk a kort, mindjárt az első felvonásban, oly szerencsével tárta fel főkép Széchenyi lelkét, hogy ellenkezés és vona­kodás nélkül szemléltük. Segítségére volt ebben a nádor és Széchenyi szerepének két kitűnő alakítója : Palágyi és Pethő Atilla. Amaz a bölcs és jó ember mellett mozdulataiban éreztetni tudta az öreg katonát, az öregurat, kedvességet, a többiektől elütő másformaságban az udvar levegőjét, sőt az idegen nemzetbeliséget is ; Pethő Atilla pedig zökkenés nélkül játszotta végig az egész scálát a lelkes tervektől az összeroppanásig. A költő Széchenyi egész pályáját fölidézte ; a terveken kezdve a Kossuthtal való összeütközésen, a népszerűség elpártolásán, az önmarcangoló vívódásokon át a végzet lezuhanásáig. E jelenetek időben messze esnek egymástól, de Herczeg mintegy kikapcsolja az időt s logikai és lélektani szállal fűzi egymáshoz az ese­ményeket. Az egésznek központjában a Láchíd áll, melynek elkészülte

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék