Budapesti Szemle. 1926. 204. kötet, 590-592. szám
591. szám - HERCZEG FERENC. — Surányi Miklóstól
élvezhetővé tenni azokat s a konzervatívok megcsömörlöttek a rosszul tálalt idegen kotyvaléktól. A magyar irodalom megújhodását nem is a nyugati irodalom utánzóinak köszönhetjük, hanem annak az asztaltársaságnak, amely néha az «István főherceg»-szállóban vacsorált Gyulai Pál elnöklete alatt. És köszönhetjük annak a másik társaságnak, amely később Jókai Mór körül gyűlt össze a Bajza utcai Keszty-szalonban. Beöthy Zsolt, Vadnay Károly, Vargha Gyula, Berczik Árpád, Justh Zsigmond, Gárdonyi Géza, Bársony István, Bródy Sándor, Ambrus Zoltán és Herczeg Ferenc ebből a két társaságból indultak el az új magyar irodalom felé s a névsorból csak Mikszáth Kálmán és Vajda János hiányzik s azok az előhírnökök és útépítők — Reviczky Gyula, Komjáthy Jenő, Csiky Gergely — akik akkor már nem éltek. Igaz, ehhez az is kellett, hogy a magyar napi sajtó döntően bele tudjon szólni a szépirodalom fejlesztésébe is. Nem szabad felednünk, hogy Mikszáth Kálmánnak a Pesti Hírlap, Herczeg Ferencnek Rákosi Jenő lapja adott anyagi alapot a zavartalan és nyugodt irodalmi munkálkodáshoz, hogy Gárdonyinak vagy Ambrus Zoltánnak csakúgy a napilapok teszik lehetővé, hogy kizárólag írói hivatásuknak élhessenek, mint ahogy Kiss Józsefet, Makkai Emilt, Ignotust, Bródy Sándort, Heltai Jenőt szintén a sajtó tartja el. Ám ez csak arra volt jó, hogy egy Mikszáth vagy Herczeg egzisztenciális érdekeiket is biztosíthassák — ami roppant haladás a hetvenes évek nyomorúságos viszonyai után — ám a sajtó csak honoráriumot adhat, tehetséget és lelkek felett való hatalmat soha. És a magyar sajtó éppen abban az időben épp úgy a nyugati szellem hatása alatt állott, mint a szépirodalom. Nem csoda. Amikor Herczeg Ferenc írni kezdett, akkor keletről és nyugatról szinte egyidejűleg áramlott felénk a történelmi materializmus jelszavaival operáló kísérleti regény és a modern lélektani analízis irodalmi irányzata. Amit az orosz, német és francia irodalom a múlt század utolsó négy évtizede alatt termelt, azt mind egyszerre kaptuk, sommásan, majdnem úgy mondhatnám, hogy koncentrált sűrűséggel, mint valami tömény extraktumot. Egyszerre ismertük meg Turgenyev, Tolsztoj