Budapesti Szemle. 1927. 206. kötet, 596-598. szám

598. szám - EGY MAGYAR HERCEG IFJÚKORA NAPOLEON IDEJÉN. (II.) Hajnal Istvántól

EGY MAGYAR HERCEG IFJÚKORA NAPÓLEON IDEJÉN. — Második és utolsó közlemény.1 — III. A szomorú béke felelőssége így legalább nem a diplomatákat ter­helte. S most igazán csak Metternich alkalmazkodó koncepciója volt az, ami reményt adhatott a jövőre. A miniszter mind melegebb bizal­mába jutott a császárnak. Az óvatosság, a biztosítás politikájában egész a vakmerőségig ment el, így barátkoztatta meg, alig pár hónap­pal a háború után, azzal a gondolattal a császárt, hogy leányát, Mária Lujzát, Napóleonhoz adja feleségül. Ez a legjobb módja, hogy a világhódítót jóid­eig kiváltságos gyöngédségre bírják Ausztriával szemben. E függöny mögött lehet dolgozni a jövőn. A birodalmat, mely Metternich szerint a dolgok régi, örök, változhatlan jogaira épített rendjének még egyedül fennálló központja és képviselője, így lehet megóvni minden újabb megráz­kódtatástól, sőt tekintélyhez juttatni az átmeneti világrendben is. Igaz, hogy a terv megbarátkozást jelent már azzal a gondolat­tal, hogy Napóleon dinasztiája örök lesz. Ferenc császár családi érzü­lete kizárta azt, hogy tudatosan áldozatul dobja oda leányát a poli­tikai érdekeknek. Előtte és Metternich előtt is csak Napóleon hatal­mának normális mederbe való szorítása lehetett most már a cél. Mikor a terv az 1810. év elején nyilvánossá lett, elszörnyedt a bécsi előkelő világ. Gentz különösen Esterházy hercegnőt, Pál anyját, emeli ki azok közül, kik a szégyenteljes házasság ellen legerősebben mennydörögtek. A bécsi nép eleinte nem akarta hinni a dolgot, de aztán örült a tartós békének, amire a házasság reményt nyújthatott. Pál hercegre hatott talán anyja felháborodása, de Metternich merész koncepciójának őszinte hívéül szegődött. A miniszter bizalmas munkatársai között tölthette e hónapokat, legalább is ezt mutatja a kiváló szerep, mit Mária Lujza esküvőjénél juttattak neki. Ő üdvö­zölte ünnepélyesen az osztrák határon Napóleon személyének képé­ t Az előbbi közleményt lásd a Budapesti Szemle 1927. évi 297. számában.

Next