Budapesti Szemle. 1927. 206. kötet, 596-598. szám

598. szám - IRODALOM - 3. Zilahy Lajos új regénye. — (Zilahy Lajos: A két fogoly.) — Kéky Lajostól

Zilahy Lajos új regénye. Zilahy Lajos : két fogoly. I—II. k. Bpest, Athenaeum, é n. (1926), 8r 231 + 458 1. Zilahy Lajos minden magyar elődjénél mélyebbre ható kísér­letet tett ebben a regényében arra, hogy a világháborúnak a magán­élet kötelékeit meglazító és széttépő hatását elemezze. Nem a csata­tereket keresi föl képzelete, hanem az egyes ember vergődő szíve fölé hajlik s ennek rezzenéseiben figyeli, mint zaklatja fel az egyen életét is az emberiség fölött elzúgó nagy fergeteg. A regény tárgya egy szenvedélyes szerelmi viszonynak hirtelen lángra gyúlladása s a kényszerű távollét idején lassú elhamvadása. Az első kötet e heves érzés fellobbanását festi, a második lelohadását. Az első rész azt mutatja be, mint kap el és sodor ismeretlen mélysé­gek felé ifjú szíveket «az élet és szerelem fénylő és zengő örvénye*. A béke boldog és vidám polgári életének képeivel indul a regény, egy zsúrban fogant szerelem rajzával, mely egyre erősebben keríti hatal­mába a hősöket: egy csinos bankhivatalnokot s egy magasrangú tisztviselő leányát. Pétert és Aíiettet egyre sodróbban ragadja magá­val az örök nagy érzés, inkább az ifjú vér szenvedélyes követelőd­zésének, mint mélyebb lelki harmóniának parancsszavával. Az író nagyon is érezteti, hogy ezt a szenvedélyes érzést tisztára az érzékek láza hevíti s mintegy ezzel készíti elő elhalását is. Olyan viszonyt rajzol, mely a férfi érzéki vágyakozásából indul ki és sem a mátkaság, sem a rövid házasélet ideje alatt nem tud a férjből mélyebb vágya­kat s nemesebb lelki élményeket kiváltani, sőt ez még a finoman tartózkodó, ez egészen érzéki kiszolgáltatottság ellen a józanabb órák­ban lázadozó és szégyenkező nőt is a maga képére formálja. Ebben találják, ha mentségüket nem is, de magyarázatukat a könyvnek fölöslegesen nagyszámú erotikus részletei, melyek azt festik, hogy mint ég az esküvő előtti hetekben már tűrhetetlen és kínzó szomjú­sággal bennük a testi vágy; a nagyon sűrűn támadó «érzéki gondola­tokat* teregetik ki, majd a nász után Péter és Miett szeretkezéseit írják le nyers naturalizmussal s az alkalmak művészietlen halmozásával. Az ilyen érzés tüze csak addig lobog, míg a szerelmesek egymás közelében vannak. Ha elszakadnak egymástól, a lelki szálak is sza­kadozni kezdenek. Ez történik itt is. A történet szövésében az író hibájául érezteti a férfinak, hogy annyira csak az érzékek uralnia alatt állóvá tette házaséletüket az asszony számára s ezzel mintegy maga hívta ki, hogy mikor testileg nincs mellette, az asszony lelke eltántoroclik tőle. Míg az első rész azt rajzolta, miként nő hozzá lassanként Péter-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék