Budapesti Szemle. 1927. 207. kötet, 599-601. szám

601. szám - AZ OSZTRÁK ÉS NÉMET SZÍNHÁZI VISZONYOKRÓL, HAZAI SZÍNHÁZI VISZONYAINKKAL KAPCSOLATBAN. — Fülei Szántó Endrétől

kozás keretében képvisel, kétségkívül megállapíthatjuk, hogy ennek a kultúrának szolgáltatása révén az állam általános etikai és nemzeti irányú nevelőeszközökkel rendelkezik. A színház nevelőhatását minden nemzet már igen régen felismerte és ez a kérdés az egyes államok kulturális pro­grammjában mindig fontos szerepet játszott. A színi kultúra iránti szükséglet mindenkor élénk hiányérzettel töltötte el a lelkeket. A «panem et circenses» mondás is a mellett bizonyít, hogy a legégetőbben szükséges gazdasági javak után való áhítozás már igen régen kultúrszü­kségletek kielégítését is magába zárta. Tagadhatatlan azonban az előbbi szükség­leteknek az utóbbiakkal szemben már csak a létfenntartási probléma kapcsán megnyilvánuló elsőbbsége, de ezek ki­elégítése is minden idők kultúrprogrammjában jelentős sze­repet kér magának. Kérdés csak az, hogy az egyes társadal­maknak milyen erős a kulturális szükségletek kielégítése iránti vágyuk? Bizonyos, hogy az ember a színjátszásban nyilvánuló erkölcsi és esztétikai nemes hatásokat korán meg­érezte s ezek a szellemi javak ma már úgyszólván minden társadalmi rétegnek egyaránt táplálékai, azonban döntő fon­tosságú a táplálék minőségének a kérdése is. Ebből a szem­pontból az állami színházakra várt és vár az a feladat, hogy jelentős zenei és irodalmi termékek megérzékítésének művé­szetével fokról-fokra vonják be a társadalom különböző rétegeit hazafiasan nevelő, lelket finomító és ismereteket adó hatásába. Ezzel mintegy adva is van az a kultúrprogramm, melyet az állami színházak részére vallanunk kell. A magyar állami színházak ezen feladatuknak mindenkor megfelelni igyekeztek. Kulturális közigazgatásunknak ez a programm mindig sarkpontja volt, de különösen áll ez a mai időkben, amikor a háború és az ezzel kapcsolatos különféle, a nemzeti erőt bénító hatásoknak egész fergetegét áltottuk ki. Ennek a programmnak tervszerű célkitűzéseken kell fel­épülnie. Ha ezeket helyesen megállapítottuk, következnie kell a helyes eszközöket magában foglaló munkaprogramm­nek, melynek megvalósítása természetesen anyagi áldozatot követel. Ez a pénzáldozat azonban abból a fajtából való, melyről elmondhatjuk, hogy mennél többet adunk ki erre a Budapesti Szemle. 1­07. kötet. 1927. dec. 28

Next