Budapesti Szemle. 1928. 209. kötet, 605-607. szám

606. szám - SZÍNHÁZI SZEMLE - Zilahy Lajos: Szibéria. – Rédey Tivadartól - Vörösmarty Mihály: A fátyol titkai. – Rédey Tivadartól - Barrie: A vénleányok. – Rédey Tivadartól

lások maradtak meg, a géniusz szárnyalását nem láttuk. A környezet­rajz — Csathó nagy erőssége — most is kitűnő, de részletekre hull szét : jobbnál-jobb epizódfigurák lépnek fel, «leadják» jelenetüket azzal kiesnek a darabból. A szerzőt szemmelláthatólag legjobban Lilla alakja érdekelte s ez is vált a darab középpontjává. E lélekben a «Dichtung und Wahrheit» konfliktusának rajzába sok finom színt vegyít, a női érzületnek s észjárásnak Csathó különben is jeles isme­rője. Bajor Gizi benne szép feladathoz jutott s azt szép alakítással szolgálta is. Megéreztette szerepének «költői próza»-jellegét, melyben a döntő fordulón a prózára kerül a hangsúly. Mellette a kiváló epizó­disták egész légiója aratott babért, de csak pillanatnyit. Tartós érdek­lődést a clarab nem keltett. Zilahy Szibériaja ezideig határozottan élén jár a színház újdon­ság-sorának. Témáját a magyar hadifoglyok életéből merítette s magából a témából csak úgy árad a szívetszorító hangulat. Boncsolt lelkeket, vérző sebeket mutogat Zilahy, de nem számító mesterke­déssel, hanem emberséges érzéssel, mély lírai megindulással. A szín­pad mindentudói közt megmarad költőnek. Darabja megépítésében most is sok a novellaírói vonás, drámailag koncentrálni most sem bír jobban, mint korábbi munkáiban, de tiszta, nemes eszközökkel dol­gozik, habár néha még túlságosan sok eszközzel is ; fejlődését nyilván az «elhagyás művészetének* fokozatos birtokbavételétől kell várnunk. A darab hangulati ereje a színházat is megkapóan szép produkcióra ihlette, a kitűnő egyes alakítások művészi össze­hangolása az évadnak legszebb rendezői eredménye. Ódry és Csortos : a drámának két, egymást hangsúlyozó Dioskurja. Bajor Gizi kevésszövegű szerepét a némajáték ritka gazdagságával növelte naggyá és művészileg töréstelen egységgé. Rákosi Szidi sugárzó kedélye szinte világított a darab legcsillagtalanabb szakaszaiban. A Nemzeti Színház kamaraszínpadán élénkebb, színekben min­denesetre tarkább munka folyt, mint az anyaintézetén. A felújítások majd mind itt estek meg, sok olyan darabé is. mely éppen nem ide­való. A fátyol titkai-1 szívesen láttuk e meghitt környezetben, az ügyes átalakítás is javára szolgált a nyolcvanesztendős «repríz»-nek, ha tartós műsordarabot nem bírt is belőle csinálni. Az ilyesmikre fogékonyabb füleket így is gyönyörködtette a nagy orgonaművész­nek ez a csupa-kellem cselló-ábrándja, melynek hangszínét a szép igyekezetű előadás hellyel-közzel elég szerencsésen eltalálta. A Nemzeti régibb műsorából átvették az érzelmes Barrie Vén­leányok című, lagymatag, de tagadhatatlanul kedves vígjátékát. A vállalkozást főként Bajor Gizi elragadóan gazdag árnyalású alaki-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék