Budapesti Szemle. 1928. 211. kötet, 611-613. szám

613. szám - ZENE – SZÍNHÁZ. - 2. Színházi szemle. - Rostand: Cyrano de Bergerac. – Rédey Tivadartól - Bánk bán Kürti Józseffel – Rédey Tivadartól

szik — végre nyiladoznak a szemek s nyitott szemmel talán megint rátalálunk a haladás útjára. A Nemzeti Színházat e tekintetben legkevesebb mulasztás ter­heli, ott eddig is gazdag műsorral s jó összetételű személyzettel dolgoztak. .Munkájában az eddiginél is nagyobb élénkséget legfeljebb a bérleti rendszernek egyre szélesebb kiterjesztése teremt, ez szóhoz juttatja a régibb játékrendnek egy-egy termékét s benne megfelelő szerephez az együttes egyik-másik tagját. Itt nincsenek «sétáló» színészek, a tanulás s a próba alig bír lépést tartani a műsorkövetel­ményekkel, néha valamelyest le is marad mellőlük. De egészben lelkes, odaadó munka folyik, a múlt évadbeli elkedvetlenedést biztató előretörés váltotta fel. A felújítások közül nagy érdeklődés várta Rostand Cyranaylt, melynek címszerepe most Ódry Árpád gondjaira jutott. Ez a mű szinte állandó visszhangra számíthat a közönség elpusztíthatatlan romantikus hajlandóságában. Pedig egyre nyilvánvalóbb lesz, hogy vele nem is az őszinte, meggyőződéses romantika hódít : nem igazi stílustermék ez, inkább csak stílus­idézgetés. Ódry sem állt bele ,s csillogó költeménybe fenntartás nélküli meggyőződéssel, hőséből a tragikus vonásokat ragadta meg olyan erővel, hogy róla a romantika máza szinte lepattogzott. Mintha a híres vívóballadában köpenyével s tollas kalapjával együtt minden külső rekvizitumot lehajigált volna magáról, a szereptől befelé dolgozott az érző és vérző emberhez, önmagából adott annyit, amennyi elégséges a legmagasabb igényű színházi közönség lenyűgözéséhez és elragadásához, és Rostand figurájából feláldozott annyit, amennyinek elhanyagolása múlhatat­lanul csorbát ejt a darabnak nagyon is kirakatra dolgozó stílusán. Diákkorunkban nélkülöztük volna ebben az alakításban Rostand tarka színeit, ma Rostand tarkaságában nélkülözzük azt a pszicho­lógiai mélyréteget, mely felé alakításával Ódry törekedett. Bánk bán október hatodiki ünnepi előadásán a nagyúr szerepé­ben visszatért régi otthonába Kürti József, ez a férfias és magyar lelkű színész. Bánkjának negatív erényei most is becsülést érdemel­nek : játéka nem éleződik ki «nagy jelenetek»-re, nem sodródik teatra­litások felé. De a bánki jellem tragikus bonyolultságát elibénk tárni Kürti hiánytalanul nem bírja. Dikciója sem csapkod együtt a lélek vészes lobogásával : hitelt keltőbb az ingathatatlanság mozzanatai­ban, mint a vívódáséiban. Bánk bán a Nemzeti Színháznak fennállása óta legkeményebb s igazi, belső sikerrel mindmáig meg nem állt próbája. Most híre jár, hogy a tragédia «színszerűsítés»-ére gondolnak.

Next