Budapesti Szemle. 1928. 211. kötet, 611-613. szám
613. szám - IRODALOM - 2. Könyv a Szentírásról. – (Dr. Radó Polikárp: A kereszténység szent könyvei.) – Gáspár Páltól
kerül, mutatja ez a mondat is : lhjm . svh (= Elohim savvah = Te vagy az én királyom ; Isten rendel üdvösséget Jákobnak) és lhj . msvh (elohaj messaveh - Te vagy az én királyom, az én Istenem, a Jákobnak üdvösséget rendelő.) (Radó P. I.29. lap.) Megtudjuk e könyvből, hogy a másolók tollát sokszor a kabala, a hipokrita szokás vezette, mely pl. megtiltotta az Isten nevének vagy a zsidóság valamely ellensége nevének a leírását. E nevek helyén az ábécének valami kabalás szabály szerint alkotott mássalhangzó csoportját használták. Csak a szóbeli hagyományban jártasok tudták e szavak valódi értelmét. A régi írások betűi tehát csak csontváz voltak, mely köré az eleven valóságot a hagyomány teremtette meg, így érthető az írás szava : a betű öl. a Lélek éltet. Jézus sem írni, hanem tanítani küldte apostolait! És ha ezek vagy tanítványaik mégis leírtak egyet-mást, és ha e leírásokból némelyek megmaradtak és átszármaztak ránk, ez még nem az egész tanítás. Ha tudjuk, hogy a protestáns Kennicott, oxfordi tanár, a Szentírás mai héber szövegét 615 különböző kéziratból, Rossi pedig 731 kéziratból és rabbinisztikus kommentárból rekonstruálta, akkor még inkább tudjuk értékelni azt, hogy az írás lényege ma is ugyanaz, ami az apostolok tanításáé : ha 615 vagy 731 különböző tollban is, ha emberi gyarló képességek mellett is, de megmaradt a lényeg. A Lélek mégis ott élt a betűk között, mert az őrzi azt, aki a könyveket sugallta is : a Szent Lélek. Olyan a Radó Polykárp könyve, mint a nagyítóüveg. Ha az egyenesre feszített cérnát nézzük nagyítón keresztül , kötélnek látjuk, de szélei nem egyenesek, hanem bolyhosak, szálkásak. Aki elolvassa e könyvet, eddigi biztosnak hitt ismereteit foszlányos-bolyhos vonaltalanságnak fogja látni. A tudomány, tehát a biblikus tudomány is, tele van feltevésekkel, irodalomtörténeti részletek bizonytalan körvonalával, de mégis : kötél az, amit látunk és nem erőtlen kóc. És ez a Radó Polykárp könyvének nagy érdeme : belevisz a szöveges könyvkritika labirintusaiba, megmutatja a sok problémát és nehézséget, de ki is vezet belőlük. A könyv elolvasása után úgy érezzük, hogy a Szentírásról eddig bennünk élt illúzióink megcsökkentek ugyan, de ezek helyén az illúzióknál sokkal többet érő tudásunk van. És az is erénye e műnek, hogy a tudás hideg boncolgatása után az eleven élet melegségét is átönti belénk: élvezettel és értelemmel tudjuk olvasni a szent könyveket. Igen nagy érdeme a szerzőnek, hogy nem elfogult. Ő maga ugyan bencés szerzetes, tehát katholikus, de a protestáns szerzők hosszú sorát idézi, érdemeiket elismeri és sokszor elfogadja nézeteiket