Budapesti Szemle. 1928. 211. kötet, 611-613. szám

613. szám - IRODALOM - 2. Könyv a Szentírásról. – (Dr. Radó Polikárp: A kereszténység szent könyvei.) – Gáspár Páltól

kerül, mutatja ez a mondat is : lhjm­ . svh (= Elohim savvah­ = Te vagy az én királyom ; Isten rendel üdvösséget Jákobnak) és lhj . msvh (elohaj messaveh - Te vagy az én királyom, az én Istenem, a Jákob­nak üdvösséget rendelő.) (Radó P. I.­­29. lap.) Megtudjuk e könyvből, hogy a másolók tollát sokszor a kabala, a hipokrita szokás vezette, mely pl. megtiltotta az Isten nevének vagy a zsidóság valamely ellensége nevének a leírását. E nevek helyén az ábécé­nek valami ka­balás szabály szerint alkotot­t mással­hangzó csoportját használták. Csak a szóbeli hagyományban jártasok tudták e szavak valódi értelmét. A régi írások betűi tehát csak csontváz voltak, mely köré az eleven valóságot a hagyomány teremtette meg, így érthető az írás szava : a betű öl. a Lélek éltet. Jézus sem írni, hanem tanítani küldte apostolait! És ha ezek vagy tanítványaik mégis leírtak egyet-mást, és ha e leírásokból némelyek megmaradtak és átszármaztak ránk, ez még nem az egész tanítás. Ha tudjuk, hogy a protestáns Kennicott, oxfordi tanár, a Szentírás mai héber szövegét 615 különböző kézirat­ból, Rossi pedig 731 kéziratból és rabbinisztikus kommentárból rekonstruálta, akkor még inkább tudjuk értékelni azt, hogy az írás lényege ma is ugyanaz, ami az apostolok tanításáé : ha 615 vagy 731 különböző tollban is, ha emberi gyarló képességek mellett is, de megmaradt a lényeg. A Lélek mégis ott élt a betűk között, mert az őrzi azt, aki a könyveket sugallta is : a Szent Lélek. Olyan a Radó Polykárp könyve, mint a nagyítóüveg. Ha az egyenesre feszített cérnát nézzük nagyítón keresztül , kötélnek lát­juk, de szélei nem egyenesek, hanem bolyhosak, szálkásak. Aki el­olvassa e könyvet, eddigi biztosnak hitt ismereteit foszlányos-bolyhos vonaltalanságnak fogja látni. A tudomány, tehát a biblikus tudomány is, tele van feltevésekkel, irodalomtörténeti részletek bizonytalan körvonalával, de mégis : kötél az, amit látunk és nem erőtlen kóc. És ez a Radó Polykárp könyvének nagy érdeme : belevisz a szöveg­es könyvkritika labirintusaiba, megmutatja a sok problémát és nehéz­séget, de ki is vezet belőlük. A könyv elolvasása után úgy érezzük, hogy a Szentírásról eddig bennünk élt illúzióink megcsökkentek ugyan, de ezek helyén az illúzióknál sokkal többet érő tudásunk van. És az is erénye e műnek, hogy a tudás hideg boncolgatása után az eleven élet melegségét is átönti belénk: élvezettel és értelemmel tudjuk olvasni a szent könyveket. Igen nagy érdeme a szerzőnek, hogy nem elfogult. Ő maga ugyan bencés szerzetes, tehát katholikus, de a protestáns szerzők hosszú sorát idézi, érdemeiket elismeri és sokszor elfogadja nézeteiket

Next