Budapesti Szemle. 1928. 211. kötet, 611-613. szám

613. szám - ZENE – SZÍNHÁZ. - 2. Színházi szemle.

A zenei év képéhez még egy néhány vonást adunk. A jazz-zene őrülete alábbhagyott. A divat intenzitása elmúlt. Cigányzenészeink elárvult ügye iránt mind több az általános tár­>;ida 1 mi érdeklődés. Nagy társadalmi és irodalmi nevek (Berzeviczy Albert, Milotay István stb.) szálltak síkra cigányzenészeink s a hozzájuk tapadt magyar nóta érdekében. Társadalmunk magyar szellemű zenei tömörülést vár. Ezt tűzte ki célul a Magyar Zene Barátainak Egyesülete, mely azonban k Hő körültekintés híján számottevő eredményt nem ért el. Nagy­szabású általános magyar zeneegyesület megalakítására megérett az idő! Papp Viktor. Színházi szemle. Nemzeti Színház : Kostarul : Cyrano ele Bergerac. — Bánk bán Kürti Józseffel. •— Herczeg Ferenc : Déryné ifjasszony. — Csortos Shylockja 1 velencei kalmár-ban. — Szigligeti: A csikón. — Zilahy Lajos: tábornok. Kamara Szinház : Wilde : tíunbury. •— Mirbeau : Az üzlet üzlet. Vígszinház: Bayard Veiller : Mary Dugan bűn-pőre. — Fodor László: Bölcsődal. Magyar Szinház: Egyed Zoltán: Az égő szoknya. — Georg Büchner : Danton halála. Sivár és lelke-hagyott hangulatban zárult a legutóbbi színházi idény. Ebbe az újba mintha megint lendület és lélek költöznék, legalább is végéhez közelítő első negyede erre mutat. A szilárdabb alapon élő közönségben a kritikátlan szórakozás-éhség egészségesen visszacsökken, a színházaknak ezzel számolniok kell. nem adhatnak akármit s akárhogyan. Tavaly valamennyinek megvolt az* a «maga kára», amin tanulhatott. Silányságokat nem lehet immár többszáz estére egyszerűen «előirányozni». még ha tizenhárompróbás sztárokkal indítják is útnak azokat. Í jra repertoár-színházról kezdenek be­szélni olyan helyeken is, hol nemrég még egy-egy «sláger»-rel óhaj­tották elvetni legalább három-négy hónap repertoár-gondjait. A kö­vetkező lépés most már csak az lehet, hogy hova-tovább gondos­kodniok kell a változatos játékrendhez szükséges együttesről is. Ilyet maguk lesznek kénytelenek nevelni maguknak, mihelyt fel kell hagyniok a szomszédba-tekintgetéssel. Mindezt a kritika régóta pré­dikálja, de a színházvezetők makacsul vonakodtak szemükből ki­dörzsölni a konjunktura-évek csillogó káprázatát. Most — úgy tet­Budapesti Szemle, 241. kötet. 1928. dec. 30

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék