Budapesti Szemle. 1930. 219. kötet, 635-637. szám

637. szám - SZEMLE - 3. A zenei év. – Papp Viktortól

mű került színre. Ez azt jelenti, hogy az eredménytelenségben nem az Operaház a hibás. Mi is kezdjük érezni annak a nyomasztó világ­jelenségnek súlyát, hogy az operairodalom válságba került. A régebbi nagy komponisták, akik — mint Wagner, Verdi, Puccini, — az egész világ operaszínpadain uralkodtak, meghaltak és újak nem jöttek. Az énekes színpad egyetemesen elismert élő nagymestere, Richard Strauss, kimerült , nincs senki, akinek színpadi partitúrái felé érdek­lődéssel nézne a világ. Minden operaház a régi művek átdolgozásához, felújításához, új betanításához fordul, így jutottunk mi is abba a helyzetbe, hogy a régiekből kell élnünk, ami nekünk annál nehezebb, mert 60 dalmű, mint nálunk, egyetlen operaház színpadán sincs állan­dóan műsoron. Kevés tehát a felújítható anyag. Vagy új magyar művek megteremtésének lehetőségeit kell elősegítenünk, vagy a régi magyar műveket kell revízió alá vennünk. Mindkettő nagy haszonnal járna nemzeti zenekultúránkra. Az Operaház látogatottsága örvendetesnek mondható, úgy hogy az előző év hat bérlete helyett hetes bérleti rendszert kellett beállítani. A bevált bérleti rendszer sikere egyik legszembeötlőbb bizonyítéka zenekultúránk általános terebélyesedésének. A színházi év szeptember 17-én nyílt meg és június 14-én zárult. Ez alatt az idő alatt 250 előadás volt, míg az előző évben 240. A 250 előadásra 254 dalmű és 84 balett esett. A magyar szerzők művei 51 előadást értek meg, az idegeneké 237-et. Az arány, ha nem is felemelő, nem kirívó. Összesen két bemutató volt, tavaly nyolc. Ezek közül is az egyik balett és egyik sem magyar mű. A m. kir. Operaház az 1929—30-as idényben egyetlen magyar bemutatót sem tarthatott. A legmagasabb klasszikus műsornak érzékeny szépség­hibáját pótolta az Operaház, mikor bemutatta Mozart remekművét, Cosi fan tutte («Mind így csinálják») című kétfelvonásos vígoperáját (1930. jan. 9). Stílusos, jó előadásban. Ez volt az egyik bemutató. A másik Rimsky-Korsakov négy képből álló balettje, a Seherezade, melyet Rékai András alkalmazott színre (1930. márc. 13). Ezért is művészeti sikert könyvelhet el az Operaház. A Tannhausert 250. előadására (1929. nov. 1) felújították. Új betanulással a következő művek kerültek színre: Bánk bán (1929. okt. 6), Orpheus (1929. okt. 25), Carmen (1929. nov. 29), Diótörő (1929. dec.­­21), Parasztbecsület. Bajazzók (1930. jan. 23), Gioconda (1930. febr. 22), Hugenották (1930. márc. 25), Boris Godunov (1930. máj. 10), Sába királynője (1930. máj. 10) és István király (1930. jún. 7). Ezek közül a Sába királynőjével Goldmark Károly születésének századik évfordulóját ünnepelte az Operaház, az István királyijai pedig a Szent Imre-ünnepségekbe kapcsolódott be.

Next