Budapesti Szemle. 1933. 230. kötet, 668-670. szám

669. szám - IRODALOM - 3. Francia nyelvű könyv Justh Zsigmondról – (Magda Gálos: Sigismund Justh et Paris.) – r. r.-től

önéletrajzi jegyzeteit. Ebből a gazdag anyagból az összehasonlító és a psychogenetikai módszer alkalmazásával, de elsősorban fiatal korára igen éles szemével értékes eredményeket tudott kivenni, adatszerveket és szellemieket egyaránt. Jellemző és egyben biztató ígéret a jövőre, hogy a fiatal szerző, noha a pozitivizmus exaktságá­val dolgozik, nagyobb súlyt vet az utóbbiakra. Rámutat ugyan azokra a kapcsokra, amelyeket Justh és a korabeli francia regény­irodalom között fölismert (Bourget!), de csak futólag érinti, s a könnyebb munkát, az utalások kiaknázását, rábízza másokra erejének javát annak a nagy átalakító hatásnak igazolására fordítja, amelyet a Párizsba érkező magyar ifjúra a francia társadalmi élet és a francia szellemvilág tett. (Az előbbiről színes, eleven, jellemző képet fest.) Hogyan telik meg az ifjú lelke először Párizs «elemei»-vel, hogyan simul érdeklődésének iránya, ízlése, világfölfogása a fran­ciákéhoz, végül, mikor már alaposan megismerte a párizsi életet és a francia szellemet, hogyan ismeri föl kint idegen földön a maga fajának értékét, és hogyan lesz szívben-lélekben újra magyarrá, magyarabbá, mint volt Párizs megismerése előtt: ennek a bonyolult, mozgalmas lelki folyamatnak rajza bontakozik ki elénk a könyvből s lesz a fiatal szerzőnek legnagyobb érdeme. Igen becses a könyv kettős függeléke, a bibliográfia (kivált a Justhról szóló francia irodalom gazdag jegyzéke) és Justh kiadatlan levelezésének közlése (33 levél Justhtól, 20 levél hozzá, három levél róla). Justh levelei is érdekesek (betegségére, lelki életére, gondolataira, terveire vetnek világot), de még érdekesebbek a hozzáírtak. Meglát­juk belőlük, milyen nagy szeretettel fogadta magába Justhot az elő­kelő párizsi társaság : nemcsak a magáénak tartotta, hanem férfiak,­­ asszonyok valami csodálatos gyöngédséggel és mély ragaszkodással voltak iránta — rendkívül vonzó egyéniségnek kellett lennie, hogy ennyire megigézett mindenkit odakünn. De meglátjuk azt is, hogy mennyire megbecsülték franciára fordított írásait főúri barátai, tudósok (Taine) és írók (Sully Prudhomme) egyaránt. Amazok hízelgő sorai nem üres dicséretekben merülnek ki, hanem kihangzik belőlük a meggyőződés ereje, ám ezek sem az udvariasság kötelező szólamait írják le, hanem komoly érvekre alapított méltatást, Justh művészeté­nek igazi értékeire világítva rá. Gálos Magda dolgozata doktori értekezésül készült. Anyagával, módszerességével, eredményeivel magasan kiemelkedik közülük — bizonyítja, hogy ezen a helyen szóltunk róla.

Next