Budapesti Szemle. 1933. 231. kötet, 671-673. szám

671. szám - BERZEVICZY GERGELY MAGYAR ALKOTMÁNYTERVEZETE NAPOLEONNAK AJÁNLVA. (I.) – Marczali Henriktől

fontosabb lesz. Nem akarok tudós lenni, arra nincs időm, sem tehetségem. De felvilágosodott, munkás férfiúvá akarok lenni, ki hazájának és embertársainak hasznára válhatnék.» így írja anyjának Angliába és Párizsba utazása előtt. Párizs nem igen vonzotta, legföljebb Mária Antoinette, Mária Terézia gyönyörű, bájos leányának megjelenése volt reá hatással. Annál jobban érdekelte Anglia. «Nagypéntek óta vagyok ezen a híres szigeten és szívom a sötét londoni levegőt. Különös, sajátságos ország, nagyon különböző mind­attól, mit eddig láttam. De igaz, hogy Anglia megérdemli azt a hírt és nagyrabecsülést, melyet élvez. A férfiak zár­kózottak, komolyak, olyanok, milyeneknek szánták magukat. A nők igen érdekesek, szelídek, tartózkodók, nem festik ma­gukat, hajukon nincs hajpor, csaknem mind karcsú. Tar­tózkodás és szilárdság a nemzet jelleme. Az ország köröskörül olyan, mint egy kert, de nem rideg, mint Németalföldön, hanem szép, jól megművelt ter­mészet. A népen meglátszik a szabadság, a városokon, fal­vakon a jólét. Minő szerencse, hogy ezt láthatn­m. Mintha szorul szóra ismételné, amit egy negyedszázaddal később Széchenyi István írt Angliáról. Május 4-én nagy nap volt, megjelenhetett az udvarnál és ott bemutatták. Vagy félóráig beszélgetett a királlyal, kinek csak jószívűségét emeli ki. A királyné nemes, szere­tetreméltó hölgy, ki sokat beszélt Göttingában időző fiairól. «Anglia bizonyára legérdekesebb országa a földnek a nem­zetet, az alkotmányt, a kormányt, az ipart és kereskedést illetőleg. Aztán sehol sem láttam olyan szép nőket, mint itt. Az angol bankban halomszám van arany és ezüst, sza­vára minden világrészről küldenek árut, sohasem követel­tek tőle olyan összeget, melyet egy szempillantás alatt meg ne fizettek volna. Hanem szentsége is a nemzetnek.)­ Bejárja Angliát, folyton nő elragadtatása. Megnézi Oxfordot, Marlborough herceg kastélyát, megbámul min­dent. «Nagy és általános a jólét, a paraszt is jó posztóban, finom harisnyában, erős cipőben jár, mindennap más inget ölt. A nőknek többnyire nagy a lábuk, de érdekesek és öröm látni őket. Sokat gyalogolnak és lovagolnak. A mezőgazda-

Next