Budapesti Szemle. 1934. 232. kötet, 674-676. szám

674. szám - SZABOLCSKA MIHÁLY. (I.) – Császár Elemértől

Lichtenberger tanár világirodalmi előadásait. Külföldi tartóz­kodása sok értékes költői motívummal szolgált neki ; meg­énekelte Svájc természeti szépségeit, Párizs mozgalmas életét, ezeket a számára új csodákat — mélyebb hatással azonban nem volt költészetére az idegen világ. Árvának érezte magát, kivált Párizsban (Párisi harangok) ; a szajnaparti platánokról reá hulldogáló leveleken hiába keresett nótát ,s amit talált, abban is hazulról magával vitt érzésvilága szólalt meg : a Szajna partjáról a Tiszamentére sóvárgó lelke (A Szajna partján). Számára Párizs nem reveláció volt, mint másfél évtizeddel később Adynak ; ami ott, a világvárosban, kitört szívéből, az magyarságának tudata volt. Egyéniségére sem nyomta reá bélyegét, az idegen környezet még csak egy árnyalattal sem változtatta meg lelke szövedékének színét, s a külföldről hazatérő Szabolcska ugyanaz maradt, mint aki két évvel azelőtt vándorútjára elindult. Lélekben valóban ugyanaz maradt, de megváltozott helyzete az irodalomban. Föltűnése óta versekért ostro­molták a magyar lapok, s ő Genfből sűrűn küldözgette haza újabb alkotásait. Mindegyik föltárt valamit szívvilágából, mindegyik új feléről mutatta be költői valóját. Szabolcska neve után csakhamar költészete is általánosan ismertté vált, s belegyökerezett a köztudatba, hogy irodalmunk egy új nagy költővel gazdagodott. Megmozdult a közönség is : új hősét elárasztja levelekkel az olvasók rajongó serege, egy­szerű vidéki emberek csakúgy, mint a nagyúr, a magyar literary gentleman. Justh Zsigmond — az utóbbi azt írja neki, hogy olyan türelmetlenül várja és olyan élvezettel olvassa verseit, mint egy magyar költőét sem.­ Szabolcska az ismert és elismert költő, fővárosi hírlapok ünnepelt versírója, a magyar közönség választott lírikusa: milyen más a világ szemében ez a Szabolcska, mint a régibb, a névtelen genfi teológus. Igazi valójában mégis akkor jelent meg a magyar közön­ség előtt Szabolcsba, mikor verseiből a debreceni Csokonai-­ ­ Justh Zsigmond 1891 jún. 30-án írja hozzá első levelét, ismeretlenül, s hívja magához vendégül Szenttornyára. Két nap múlva újra ír — ebben van az idézett mondat.

Next