Budapesti Szemle. 1935. 237. kötet, 689-691. szám

690. szám - V. AMBRUS ZOLTÁN. (II.) - Csiszár Bélától

ér el : kialakulásának, fejlődésének, elhatalmasodásának raj­zában és mesteri elemzésében lélekismerő művészete, tudása, kitűnő megfigyelőképessége teljes mértékben érvényesül. Mirában, a kis színésznőben irodalmunk egyik legbájosabb nőalakját teremti meg. Következő regényében, a Solus­emben­­ hasonló társa­dalmi problémát vesz vizsgálat alá. Ez a műve egy még zár­kózottabb és magasabb régióba vezeti az olvasót : az ariszto­krácia világába. Érdekes jelenség, hogy íróinknál leghama­rabb és legteljesebben a főnemesi osztály esett ki a művészi ábrázolás köréből. Akit a magasabb rétegek, a nemesség élet­körülményei érdekeltek, az is inkább a gentryk életét dolgozta fel, minthogy ez az utóbbi jobban szem előtt volt, s hozzáfér­hetőbb is volt az élményanyag megszerzésére, mint az arisztokrácia megközelíthetetlen világa. Pedig a magyar mágnásosztály helyzeti érdekesség szempontjából volt any­nyira vonzó téma, mint a középnemesség : sajátos, külön világa, zárkózott életmódja, beilleszkedése a megváltozott hazai viszonyokba csupa vonzó és érdeket keltő anyagot, hálás feladatot jelenthetett volna a magyar írók számára. E lehetőségek mégis kiaknázatlanul maradtak. Ha némelyik író képzeletét megragadta is e tárgykör, reális képet nem tudott adni, csak általános sajátságokat, valószerűtlen köz­helyeket ismételt erről az osztályról ; képviselőit inkább csak dekoratív szerepek betöltésére használta ; a «gróf», a «báró» csupán reprezentatív emberpéldányként bukkant fel a regények lapjain, nem akadt író, aki kíváncsi lett volna benne az emberre, az egyéni arculatra, a kaszt jellegzetes egyéni megtestesítőjére. Szemükben, láthatólag, mindegyikük egyforma volt s nem jelentett mást, csak a címet és a rangot, mely pedig nem egyéni, hanem kollektív sajátja volt. Így azután nem lehet csodálni, ha Justh Zsigmond, majd Herczeg Ferenc biztató kísérletei után az arisztokrácia végkép ki­esett a komoly írói érdeklődés előteréből s szinte kizáró­lagos tulajdonává vált a Beniczkyné Bajza Lenkéknek.­ ­ Többi regényéhez hasonlóan ez is először folyóiratban jelent meg. 1902-ben a Hét közölte folytatásokban. Könyvalakban csak 1907-ben látott napvilágot.

Next