Budapesti Szemle. 1936. 240. kötet, 698-700. szám

698. szám - SZÉKELY BERTALAN JELLEMRAJZÁHOZ. – Petrovics Elektől

SZÉKELY BERTALAN JELLEMRAJZÁHOZ. I. Székely Bertalan nem volt tagja Akadémiánknak, de nincs művészünk, akinek több joga lett volna ehhez és akinek emléke előtt meghajolni éppen ennek a testületnek több oka lehetne. Székelyben a művészi tehetség nagy elmé­leti hajlammal járt együtt. A művészetnek a természethez való viszonya, a művészi igazság és a természeti valóság problémája, az egyéni és a tipikus fogalmának és ábrázolásá­nak kérdése, a régi mesterek tanulmányozásának jelentősége és módja, mindezek az általános kérdések éppen úgy foglal­koztatták, mint a festészet konkrétebb problémái : a com­positió kérdései, a művészileg legjelentékenyebb mozzanat megragadása, a vonal és a folt szerepe stb. S talán még több helyet foglaltak el búvárlatai során a merőben technikai és szín-chemiai problémák, melyeket a kísérletek szakadatlan során át és a tapasztalatok szorgalmas feljegyzésével, állandóan és különös érdeklődéssel vizsgált. Művészetének filozófiai és technikai kérdéseiről többet gondolkodott és írt, mint művésztársai együttvéve és teljes mértékben megvolt benne a tudásnak az a lelki kényszere is, hogy gondolkodásá­nak eredményeit rendszerbe foglalja. A rendszerben nagy bizalma volt. «Rendszer nélkül nem jutok tovább» — írja 1858-ban naplójegyzeteiben.1­ 1 Ohne System komme ich nich­t fort. (Székely napló­jegyzeteit nagyobbrészt német nyelven írta. Az idézett helyek eredeti német szövegét jegyzetben közöljük. Ahol német szöveget nem köz­lünk, ott magyar az eredeti szöveg. Naplójegyzeteinek az a része, amelyet mi felhasználhattunk, — egy sok rajzot is tartalmazó vaskos könyv — Sándor Tivadar ajándékából a Szépművészeti Múzeumban van. Ez a kötet 1864-ig terjed. A többi részek most is Sándor Tivadar tulajdonában.) Budapesti Szemle, 240. kötet, 1930. január.

Next