Budapesti Szemle. 1936. 240. kötet, 698-700. szám
698. szám - SZÉKELY BERTALAN JELLEMRAJZÁHOZ. – Petrovics Elektől
SZÉKELY BERTALAN JELLEMRAJZÁHOZ. I. Székely Bertalan nem volt tagja Akadémiánknak, de nincs művészünk, akinek több joga lett volna ehhez és akinek emléke előtt meghajolni éppen ennek a testületnek több oka lehetne. Székelyben a művészi tehetség nagy elméleti hajlammal járt együtt. A művészetnek a természethez való viszonya, a művészi igazság és a természeti valóság problémája, az egyéni és a tipikus fogalmának és ábrázolásának kérdése, a régi mesterek tanulmányozásának jelentősége és módja, mindezek az általános kérdések éppen úgy foglalkoztatták, mint a festészet konkrétebb problémái : a compositió kérdései, a művészileg legjelentékenyebb mozzanat megragadása, a vonal és a folt szerepe stb. S talán még több helyet foglaltak el búvárlatai során a merőben technikai és szín-chemiai problémák, melyeket a kísérletek szakadatlan során át és a tapasztalatok szorgalmas feljegyzésével, állandóan és különös érdeklődéssel vizsgált. Művészetének filozófiai és technikai kérdéseiről többet gondolkodott és írt, mint művésztársai együttvéve és teljes mértékben megvolt benne a tudásnak az a lelki kényszere is, hogy gondolkodásának eredményeit rendszerbe foglalja. A rendszerben nagy bizalma volt. «Rendszer nélkül nem jutok tovább» — írja 1858-ban naplójegyzeteiben.1 1 Ohne System komme ich nicht fort. (Székely naplójegyzeteit nagyobbrészt német nyelven írta. Az idézett helyek eredeti német szövegét jegyzetben közöljük. Ahol német szöveget nem közlünk, ott magyar az eredeti szöveg. Naplójegyzeteinek az a része, amelyet mi felhasználhattunk, — egy sok rajzot is tartalmazó vaskos könyv — Sándor Tivadar ajándékából a Szépművészeti Múzeumban van. Ez a kötet 1864-ig terjed. A többi részek most is Sándor Tivadar tulajdonában.) Budapesti Szemle, 240. kötet, 1930. január.