Budapesti Szemle. 1936. 241. kötet, 701-703. szám

703. szám - EMLÉKEZÉS JUSTH ZSIGMONDRA. – Anonymustól

hajlamát, mert szülei sohasem tanították zongorázni, sőt házukban semmiféle hangszer sem volt. Egyik zenei érzékű rokonánál ébredt fel a kis szőkefürtös Zsigában a vágy, hogy vele négy kézre játszhassék. Mint általán soha, ez eset­ben sem habozott és még azon a napon felkereste a főváros legnevesebb zenetanárát, ki nem kis csodálkozással fogadta legújabb művészjelöltjét, aki még a hangjegyeket sem ismerte. De megértő ember lévén, nem utasította vissza és fárad­ságot véve a Do, Re, Mi, Fa, Sol titkainak föltárására, nem csekély meglepetésére és még teljesebb megelégedésére tíz hónapi fáradhatatlan gyakorlat után tanítványa íme Mozart szonátáit és Chopin impromptuit játszotta, hozzá ritka megértéssel, sőt bizonyos egyéni kifejezéssel, ami aztán mind­végig olyan jellemzetes vonása maradt előadásának. Igaz, hogy ekkortájt naponként nyolc, sőt gyakran még több órán át ült hatalmas Bösendorferje előtt, ezenkívül zene­irodalmi műveket olvasott és pár csinos dalt, valamint egy lendületes scherzót is szerzett, minden egyéb foglalkozását háttérbe szorítva. Nem lehetett hát csodálni, hogy a félév végén a mennyiségtanból és mértanból szekundába esett, ezzel azonban alig törődött, tekintve, hogy elhagyatott és később fájdalmas életének legbensőbb vigasztalóját és gond­űzőjét a zenében találta. A reáltanoda rossz bizonyítványát kézhez véve, nem is tért oda többé vissza. De hogyan lehe­tett egy művészi hajlamú, álmatag gyermeket reáliskolába küldeni?­­­Gimnázium megfelelőbb lenne számomra, — vélte a megbukott studens — a klasszikus ókor irodalmának és nyel­veinek ismerete több örömet szerezne». De miképpen fejtse ki álláspontját szülei előtt, akik, minekutána elsőszülöttjüket, Gyulát, a későbbi országgyűlési elnököt, a politikai pályára szánták, a másodikból gyakorlati technikust akartak nevelni? Coup d'état az egyedüli megoldás, gondolta magában a kisdiák, ki mindenkor szerette a­­hogy saját szavait idézzem) a­ váratlan fordulatokat és a csattanós jeleneteket». Nem is magyarázott semmit, nem kért semmit, a­helyett, hogy a rossz bizonyítványt hazavitte volna, a Nyugati Pályaudvarra sietett és jegyet váltott a Cserhát halmainak lábánál fekvő Pilisre, a Beleznayak Jókainál leírt, egykoron pompás, romba-

Next