Budapesti Szemle. 1936. 241. kötet, 701-703. szám

703. szám - EMLÉKEZÉS JUSTH ZSIGMONDRA. – Anonymustól

gyetlen számkivetés, melyet annál inkább érzett, mert mostan kezdte szülőföldjét megérteni. Az idegenek, kikkel találko­zott, többé nem érdekelték, a nagy vendéglők közönségétől pedig irtózattal vonult vissza. «Egyetlen vágyam hazautazni, látod, — írja egyik levelében — pedig ezelőtt a szó szoros értelmében cosmopolita voltam, most pedig úgy elfog a hon­vágy, alig bírom el a súlyát». Ha pedig tavaszonként vissza­térhetett, feledve betegségét, nem törődve lázas állapotával, a régi lelkesedéssel tervelt, alkotott és igyekezett megvaló­sítani eszméit. Ilyen körülmények között létesült a később virágzó Műpártolók Köre. Alapjában véve a fiatalkori Debating Society bővített folytatása, tagjai közt voltak férfiak és nők egyaránt a társadalom legeltérőbb rétegeiből. A Kör egyik osztálya elnökéül a nagyműveltségű gr. Csáky Albinnét, a közoktatási miniszter nejét kérte fel, a szűkebb bizottság vezetését pedig a szellemes Pejacsevich Katinka , vagy mint városszerte általánosan nevezték, Tinka grófnéróL bízta. Mert abban a jó időben a régi Pesten mindenki ismert mindenkit, ha nem személyesen, akkor látásból, és ha máshol nem, a Váci­ utca járdáján, a Hangli Kioszk árnyában vagy a jótékonysági ünnepélyeken találkoztak. Nagyon kis város volt akkor még a mai Budapest, és még sokkal kicsinyesebbek lakosai, akiket valóságos kínai falak választottak el egy­mástól. Ezen téves és káros korlátok ledöntésére lett volna hivatva a Műpártolók Köre. Ebben a szellemben nyílt meg az Andrássy-úti Pejacsevich-falon, melyben minden számot­tevő egyén megfordult, és ahol idegeneket és honfitársakat egyaránt szívesen láttak. Ennek folytán biztosra vehettük, hogy oda benyitva, a teaasztal mellett pár érdekes alakot találunk. A külföldi diplomaták, hogy csak Sforza, Bülow, Monts, Nicolson, vagy Lwow herceg nevét említsem, kivétel nélkül otthonosan érezték magukat ennél a valóban nagy­műveltségű családnál. A Pejacsevich-salont tekinthetjük egyszersmind az utolsó magyar salonnak. Az új idők, a há­ború utáni nemzedék mintha nem érezné a salonok szük­ségét. Mozik, kabarék, bárok pótolják azokat. A forradalom és általános összeomlás maga alá temette az Andrássy­ úti Olympust és a Műpártolók Körét is.

Next