Budapesti Szemle. 1936. 241. kötet, 701-703. szám

703. szám - EMLÉKEZÉS JUSTH ZSIGMONDRA. – Anonymustól

volna a legbővebb adatok szerzésére. A XIX. század alko­nyának ellentétes hullámzása közepett folyt le egész élete, és ezt a gyakran viharos hullámzást nála jobban senki sem ismerte, sőt jobban sem szerette. Mert szinte gyermekes kedvteléssel illeszkedett bele a nap eseményeinek zűrzava­rába és aknázott ki minden kínálkozó alkalmat . Otthon vagy külföldön egyaránt feltalálta magát és szigorúan megállapí­tott programm szerint élt. Mert sohasem vesztegetett el egyetlen percet sem, érezve, hogy nem sok idő áll rendel­kezésére. Tevékenyebb, fáradhatatlanabb szervezet az övénél alig képzelhető, és ilyen, szinte ideges hévvel járt, kelt, beszélt és cselekedett már mint gyermek is. Még rövid pi­henőkre sem jutott ideje, annyira igénybe vették újabbnál újabb tervei. Mert szinte kimeríthetetlen leleményességgel építette magasbatörő kártyavárait. Az általános összeomlás aztán ezeket is romjai alá temette, pedig kár, mert mind­annyinak messzebb kiható értelme volt. A Debating­ Society, a Műpártolók Köre, a klasszikus előadások megannyi magasba­törő eszményt igyekeztek megvalósítani. A XX. századból visszatekintve mindez alig érthető, mert a ma és tegnap között talán sohasem volt élesebb a különbség, mint a tör­ténelemnek mostani fordulópontján. Sokat, nagyon sokat vártak Justh Zsigmondtól mind­azok, kik jól és gyermekkora óta ismerték és alkalmuk nyílt fokról-fokra követni annyira sajátszerű, annyira meglepő fejlődését. Érthető, hogy azok, akikkel későbben ismerkedett meg, vagy akikkel csak futólag találkozott, csak a szélső­ségeket, vagy pedig a mezőn átmeneti változásokat vették nála tekintetbe. Az igazat megvallva, kevesen is mentek át több változáson, mint éppen ő. De mindezen változások és átváltozások folyamán kivételes, senkire se hasonlító, any­nyira teljesen eredeti egyénisége mindig változatlan maradt. A megugrott diák, a sportoló ifjú, a Debating Society elő­adója, Párizs bohémje, végre a puszta bölcse változatlanul tárja elénk jellemző tulajdonságait. Ami változott, az mind­össze a jelmez, de bármennyire is beleélte magát különböző szerepeibe, önmagához, benső, szinte elrejtett énjéhez mint Budapesti Szemle. 241. kötet, 1936. június. )

Next