Budapesti Szemle. 1936. 241. kötet, 701-703. szám
703. szám - EMLÉKEZÉS JUSTH ZSIGMONDRA. – Anonymustól
Életrajzíróinak az az állítása, hogy csak sokkal későbben, némelyek szerint 3 885 telén, érkezett Franciaországba, tévedés, sőt nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy még később is rendesen ezen első hatások befolyása alatt marad, és a diák rózsaszín prizmáin át nézi a modern Babylont. Ezt az a priori ítéletét és részrehajló felfogását nem egy ízben szemére vetették szigorú bírálói. Mintha Justh Zsigmond lehetett volna bármikor is részrehajlatlan avagy tárgyilagos. De hiszen éppen a spontaneitás és subjectív felfogás az igazi értéke műveinek. Tényleg messze esik az ő hőn szeretett Párizsa attól, aminő a valóságban, de még sokkal messzebb esik az ő költői leírásaiban Szentetornya tanyája Békés megye lapályától. Hogy a Faubourg St Germain urai és hölgyei csakugyan mindenkor olyan mintaszerűek-e, vagy az orosházi gazdák és életök párjai olyan idealisták és erkölcsösök-e, mint a Puszta könyvében jellemzi őket, miért feszegetni. Justh Zsigmond olyanoknak vélte őket. Megjegyzendő, hogy mi sem különbözött lényegesebben egymástól, mint az ideges, érzékeny, szövevényes lelkű művész, és agyagból gyúrott, erőteljes, egészséges parasztjai. Viszont ez az áthidalhatatlan távolság, mely mint titokzatos örvény tátongott közöttök, hatott mindkét félre sajátságos vonzerővel. Nagyon szórakoztató volt megfigyelni ezen két ellentétes elem érintkezési módját, mert az erkélyéről alátekintő íróban még a hazai földbirtokos és földmívelő osztály között szokásos kapcsolat is hiányzott. Keveset élt falun, szülei városban töltötték az év jórészét, sőt Szentetornya falunak sem volt nevezhető, legfeljebb tanyának, és a hosszan elnyúló tornácos kúriát mindössze néhány kisebb-nagyobb cselédház környezte. Ennélfogva alig nyílott alkalma megismerkednie a tipikus magyar falu életével. Justh Zsigmond gulyásai és pásztorai megannyi ábrándos alkotás, mondjuk , az Alföld sejtelmes délibábjának szülöttei. Első kötetének, a Puszta könyvének értékét és érdekét éppen ez a vonás nyújtja ; az író saját érzelmeit és eszméit ruházza át szereplőire, sőt, mi több, át tudta ruházni olvasói, barátai körére is. Aki elment Puszta Szabad Szenttornyára, mint hivatalos neve hangzott, az rövidesen maga is úgy látott