Budapesti Szemle. 1936. 241. kötet, 701-703. szám

703. szám - EMLÉKEZÉS JUSTH ZSIGMONDRA. – Anonymustól

Életrajzíróinak az az állítása, hogy csak sokkal későbben, némelyek szerint 3 885 telén, érkezett Franciaországba, tévedés, sőt nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy még később is rendesen ezen első hatások befolyása alatt marad, és a diák rózsaszín prizmáin át nézi a modern Babylont. Ezt az a priori ítéletét és részrehajló felfogását nem egy ízben szemére vetették szigorú bírálói. Mintha Justh Zsig­mond lehetett volna bármikor is részrehajlatlan avagy tár­gyilagos. De hiszen éppen a spontaneitás és subjectív felfogás az igazi értéke műveinek. Tényleg messze esik az ő hőn sze­retett Párizsa attól, aminő a valóságban, de még sokkal messzebb esik az ő költői leírásaiban Szentetornya tanyája Békés megye lapályától. Hogy a Faubourg St Germain urai és hölgyei csakugyan mindenkor olyan mintaszerűek-e, vagy az orosházi gazdák és életök párjai olyan idealisták és er­kölcsösök-e, mint a Puszta könyvében jellemzi őket, miért feszegetni. Justh Zsigmond olyanoknak vélte őket. Meg­jegyzendő, hogy mi sem különbözött lényegesebben egymás­tól, mint az ideges, érzékeny, szövevényes lelkű művész, és agyagból gyúrott, erőteljes, egészséges parasztjai. Viszont ez az áthidalhatatlan távolság, mely mint titokzatos örvény tátongott közöttök, hatott mindkét félre sajátságos vonz­erővel. Nagyon szórakoztató volt megfigyelni ezen két ellen­tétes elem érintkezési módját, mert az erkélyéről alátekintő íróban még a hazai földbirtokos és földmívelő osztály között szokásos kapcsolat is hiányzott. Keveset élt falun, szülei városban töltötték az év jórészét, sőt Szentetornya falunak sem volt nevezhető, legfeljebb tanyának, és a hosszan el­nyúló tornácos kúriát mindössze néhány kisebb-nagyobb cselédház környezte. Ennélfogva alig nyílott alkalma meg­ismerkednie a tipikus magyar falu életével. Justh Zsigmond gulyásai és pásztorai megannyi ábrándos alkotás, mondjuk , az Alföld sejtelmes délibábjának szülöttei. Első kötetének, a Puszta könyvének értékét és érdekét éppen ez a vonás nyújtja ; az író saját érzelmeit és eszméit ruházza át sze­replőire, sőt, mi több, át tudta ruházni olvasói, barátai körére is. Aki elment Puszta Szabad Szenttornyára, mint hivatalos neve hangzott, az rövidesen maga is úgy látott

Next