Budapesti Szemle. 1936. 241. kötet, 701-703. szám
703. szám - EMLÉKEZÉS JUSTH ZSIGMONDRA. – Anonymustól
ládjára és barátaira, hanem bátran mondhatnók, az egész nemzetre veszteséget jelentett. Munkácsy műterme volt a másik általánosan keresett találkozóhely, ahol Justh Zsigmond hamarosan elemében érezte magát. A nagy mestert őszintén csodálta, mégpedig elsősorban mint embert, és csak másodsorban mint festőt. Mint egyéniség, mint jellem, mint szív és lélek hatott Munkácsy Mihály mindazokra, kik közelébe juthattak. Szókimondó, életvidám, zajos élete párja pedig szórakoztatta. Az eredeti háziasszony ízlését, felfogását , hiúságát tükrözte vissza e palota és műterem egyaránt, melynek zsúfoltan bútorozott, túlzottan keresett, túlságosan színházias berendezését a mesternek számos vásznán látjuk megörökítve. A mult század hetvenes és nyolcvanas éveinek jellemző kárpitos, rojtosbojtos, lim-lomos divatja szerint, vagy mondhatnók stílusában pompázott az egész kápráztató és káprázatos környezet, mely stílust tényleg a kárpitok stílusának kellene nevezni és amely Makartnál és Lenbachnál találta a legpazarabb kifejezést. Ennek a quodlibet hajléknak megfelelő volt a vendégsereg is. Sereg a szó szoros értelmében, úgyannyira, hogy megesett, hogy a meghívott és hívatlan vendégek tömege a lépcsőháznál egyáltalában nem tudott előrébb haladni. Mert érkeztek látogatók a világ összes részeiből, és a legeltérőbb zónák és hemysphaerák fiai és leányai tolongtak a redőzött, kendőzött világítású helyiségekben, hogy az úgynevezett Sárvári és felsővidéki Széchenyi Dénes gróf harmadik fia, Lajos, meghalt 1889-ben, mielőtt befejezhette volna jogtudományi tanulmányait. Justh Zsigmondhoz intézett levelei a Nemzeti Múzeumban, a Vay Péterhez intézettek pedig az Országos Levéltárban vannak letétbe helyezve. Ez utóbbi barátjával az érettségi vizsga letétele után Itáliát, Corsicát, Sardiniát érintve, Tunisba vitorláztak. Afrikában aztán egy karavánt szerveztek, beutazva az akkor még veszedelmes Saharát. Végre az Atlas hegyláncán át Marokkóba és onnét Spanyolországba és Franciaországba jutottak. Ezen útiemlékeket remélhetőleg a családi levéltár őrzi. Legbecsesebb műve azonban Erdélynek s a Királyhágón túlnak összevont története, mely magánhasználatra francia fordításban is napvilágot látott és amely kivételes politikai felfogást és nemzetközi jogi álláspontot árul el.