Budapesti Szemle. 1936. 241. kötet, 701-703. szám

703. szám - EMLÉKEZÉS JUSTH ZSIGMONDRA. – Anonymustól

ládjára és barátaira, hanem bátran mondhatnók, az egész nemzetre veszteséget jelentett.­ Munkácsy műterme volt a másik általánosan keresett találkozóhely, ahol Justh Zsigmond hamarosan elemében érezte magát. A nagy mestert őszintén csodálta, még­pedig első­sorban mint embert, és csak másodsorban mint festőt. Mint egyéniség, mint jellem, mint szív és lélek hatott Mun­kácsy Mihály mindazokra, kik közelébe juthattak. Szóki­mondó, életvidám, zajos élete párja pedig szórakoztatta. Az eredeti háziasszony ízlését, felfogását , hiúságát tükrözte vissza e palota és műterem egyaránt, melynek zsúfoltan bútoro­zott, túlzottan keresett, túlságosan színházias berendezését a mesternek számos vásznán látjuk megörökítve. A mult szá­zad hetvenes és nyolcvanas éveinek jellemző kárpitos, rojtos­bojtos, lim-lomos divatja szerint, vagy mondhatnók stílusá­ban pompázott az egész kápráztató és káprázatos környezet, mely stílust tényleg a kárpitok stílusának kellene nevezni és amely Makartnál és Lenbachnál találta a legpazarabb kifejezést. Ennek a quodlibet hajléknak megfelelő volt a vendég­sereg is. Sereg a szó szoros értelmében, úgyannyira, hogy meg­esett, hogy a meghívott és hívatlan vendégek tömege a lépcsőháznál egyáltalában nem tudott előrébb haladni. Mert érkeztek látogatók a világ összes részeiből, és a legeltérőbb zónák és hemysphaerák fiai és leányai tolongtak a redőzött, kendőzött világítású helyiségekben, hogy az úgynevezett­ ­ Sárvári és felsővidéki Széchenyi Dénes gróf harmadik fia, Lajos, meghalt 1889-ben, mielőtt befejezhette volna jogtudományi tanulmányait. Justh Zsigmondhoz intézett levelei a Nemzeti Múzeum­ban, a Vay Péterhez intézettek pedig az Országos Levéltárban van­nak letétbe helyezve. Ez utóbbi barátjával az érettségi vizsga letétele után Itáliát, Corsicát, Sardiniát érintve, Tunisba vitorláztak. Afriká­ban aztán egy karavánt szerveztek, beutazva az akkor még vesze­delmes Saharát. Végre az Atlas hegyláncán át Marokkóba és onnét Spanyolországba és Franciaországba jutottak. Ezen útiemlékeket remélhetőleg a családi levéltár őrzi. Legbecsesebb műve azonban Erdélynek s a Király­hágó­n túlnak összevont története, mely magán­használatra francia fordításban is napvilágot látott és amely kivé­teles politikai felfogást és nemzetközi jogi álláspontot árul el.

Next