Budapesti Szemle. 1937. 246. kötet, 716-718. szám
716. szám - AZ ELCSATOLT TERÜLETEK MAGYAR EGYETEMI IFJÚSÁGA. – Kornis Gyulától
AZ ELCSATOLT TERÜLETEK MAGYAR EGYETEMI IFJÚSÁGA. A magyarságnak önfenntartásáért és önkifejtéséért való küzdelme a világháború óta sokkalta súlyosabb és kíméletlenebb, egyben vezetői számára sokkalta nagyobb történeti felelősséggel jár, mint ezeréves múltunk akármely időszakában. Ezt a küzdelmet magunknak, idegen segítségre alig számítva, kell megharcolnunk, a magyarság egész nemzettestének, a mostani politikai határokon innen és túl. Egyelőre nyilván csak a szellem fegyvereivel, amelyek közül a legerősebbek egyike a tudomány fegyvere. Jogaink elismertetése, elnyomatásunk okainak hatékony és tárgyilagos feltárása, a világ közvéleménye előtt való tekintélyünk, a döntő kultúrnépekkel való mélyebb szellemi kapcsolatunk sok tekintetben Csonka-Magyarország és az elcsatolt területek magyarságának tudományos fejlettségi fokán fordul meg. A tudomány a kultúrának gerince, a tudomány székhelye pedig az egyetem. Nemzeti létünkért folytatott harcunknak egyik legnagyobb veresége a kolozsvári és a pozsonyi egyetemnek, mint nemzeti kultúránk gócpontjainak elvesztése. S viszont ellenfeleink egyik nagy erőssége e két egyetemnek a maguk nemzeti céljai szolgálatába való állítása és fejlesztése. Az új államok büszkék arra, hogy az impériumváltozás után Pozsonyban és Kolozsvárt egyetemet alapítottak, úgy tüntetve föl ezt az alapítást, mintha a magyar kultúra semmiféle ilyen intézményt nem hagyott volna hátra. «Mikor azoknak a nagy időknek, — így szólt Puscariu Sextil, a románná alakított kolozsvári egyetem első rektora, 1920-ban rektori beszámoló beszédében — amelyeknek részesei vagyunk, Budapesti Szemle, 246. kötet, 1937. július. 1