Budapesti Szemle. 1938. 249. kötet, 725-727. szám

725. szám - NOËL BANGOR. – Birkás Gézától

gyár menekültek : Kossuth Lajos, Andrássy Gyula, Teleki László, Tü­rr István, Gorove István, Kmetty György stb. vet­ték körül s aki így jóformán az anyatejjel együtt szívta magába a magyarság szeretetét. Atyja a kiegyezés után hazajött és Zólyom vármegyében megvásárolta a véglesi uradalmat. Az 1867-i minisztérium legtöbb tagjához meleg baráti kötelékek fűzték és, tekintettel kiváló és sokoldalú képességeire, két ízben is felajánlottak neki miniszteri tárcát, melyet a következő indokolással hárí­tott el magától: «Un honnéte homme ne peut á la fois faire de la politique et gagner de l'argent. Or j'ai épousé, étant pauvre, une femme riche. Je lui dois, et à mes enfants, de faire fortune*).­ 1867 után a Nemeskéri Kiss-család az esztendő egy ré­szét Párizsban, a másik részét pedig Véglesen töltötte. Rue de Varennes-beli palotájukban nagyvilági társadalmi életet éltek és szalonjukban a francia arisztokrácia s író- és művész­világ kiválóságain kívül a Párizsban élő vagy tartózkodó magyarok is, mint Munkácsy Mihály, Zichy Géza, Reményi Ede, Vay Péter, Thaly Kálmán, Hubay Jenő, Pekár Gyula stb., nagy számban fordultak meg. E szalonnak egyik vonz­ereje N. Kiss Margit volt, aki szüleinek kitűnő képessé­geit minden tekintetben örökölte s akiben a szépség és ked­vesség nagy műveltséggel és értelmességgel egyesült. Leány­kori magyar ismerősei közül, akikkel Párizsban is meg Ma­gyarországon is sokat volt együtt, különösen kettőre : Justh Zsigmondra és Tisza Istvánra gondol vissza ma is nagy me­legséggel.­ Emléküket így idézi fel egy levelében : «Justh me vantait l'Alföld, Tisza, la Transylvanie. Justh avait une nature prof ondément poétique. Nous nous prétions mutuellement les chefs-d'ceuvre de la littérature frangaise, hongroise. allemande. 1 Ez az idézet, valamint a következő idézetek nagy része Coude­kerque-Lambrechtnének különböző időkben egy magyar ismerőséhez írt leveleiből valók. 2 Justh Zsigmond Reviczky Gyulához intézett egyik levelében N. Kiss Margitot «egy fél-magyar, fél-francia kisasszonynak, a Faubourg Saint-Germain legeszesebb leányának» nevezi. (Kozocsa Sándor : Reviczky Gyula és Justh Zsigmond. Irodalomtörténet, 1937., 67. 1.)

Next