Budapesti Viszhang, 1852. május-június (1. évfolyam 1. félév, 1-8. szám)
1852-05-23 / 3. szám
w n könnyen átnézhető. A növényczella folytatódik képzésében s részei lassankint más irányt vesznek mint a többiek. Kezdetben az egész czella egyaránt orgánuma a lápfölszivásnak, elsajátításnak, különválasztásnak s tovább plántálásnak. Kezdetben a tovább fejlődött czellának csak külön részei állnak elő , melyek kizárólag átveszik a tovább plántálás functióját, új czellák képzését. Lassan kint egy növény körében , nagyobb tömege egyesül a czelláknak s akkor az egyes munkakörök is különböző czellákra oszlanak, melyben legalább kiválólag előlépnek. A táplálás processusa kezdetben egyszerű ; a fölvett anyagból a czella életére szükséges kiképződik, elválasztatik a szükségtelen. Később koronkint több idegen anyag is közbevegyül s a növény-táplálék közvetlen egyszerű menete egyes processusok egész csoportozatába oszlik fel, melynek végeredménye a növénylét közvetlen előállítása, míg a közbeni fokozatoknál a lényegre nézve közönyös melléktermékek származnak. De miért folytatni a hasonlatot, mit mi elhaladásnak látunk, valóban fejlődés ; az egyszerű öszetétele nagyobb számba, az egészet alkotó részekbe. A szenvedő görög, Hercules vagy Aesculas papjához fordult. Egy növény, mit ez a templom mellé ültetett, gyógyszer volt, s a papnak áldozata megadta a halandó hitét halhatatlan istenek segélyében. S idők folyama alatt mi fejlődött ki az egyszerű természeti állapotból ? bonyolult tagosítása szellemi tételünknek, és a lélekgond egyfelől , orvostudomány és chirurgia másfelől szétoszolva számtalan ágakra; az összes természettudományok, egyes disciplináikkal; gyógyszerészek droguisták, utódai Aesculap papjainak; a gardins des plantes-ok, zoológiai kertek , botanikus intézetek , ama nagy terek melyeken a munkás emberek gyógyfüveket termesztenek, fejlődvényei amaz egyházkertnek. Sok ezer ember munkál most össze, szellemi és testi erejével jobban határozottabban , bonyolultabban érni el azt, mit Aesculáp ama papja egyszerűen,ha kevesebb eredménynyel is egyesített önmagában. Mert meg kell vallanunk, hogy ha isten munkája nem is, az embereké tökélytelenen kezdődik, halad a tökélyesb felé, hogy az emberi tevékenységnél az egyszerű fejletlen állapot a tökélytelen. Mindamellett az emberi tevékenységnél is az egyes elemek oly különválására akadunk, mely ha kezdetben bonyolult s határozatlan is, egy cháoszban összefügg. De csak egy viszonyt veszünk szemünk elé s igyekvendünk kitisztázni, tudniillik a helyzetet, melyet ember és természet foglalnak el egymás irányában. A kibonyolódás kezdetén, a physica és vallásos világnézet közt benső és teljes összeolvadást találunk, s az ember kegyes érzelmeinek minden eredeti előadása természetszolgálás, így az egyiptomiak Iris és Osiris cultusában, a szent állatokra nem is gondolva, közvetlenül istentisztelet alakjában nyilatkozik az egyiptomiak elismerése a leghathatósb s áldottabb természeti erők irányában; Így alakul India buja természetéből a dramaismus képletdús természethistóriája , s Irán és Turan fényes, világos magaslain a világot adó nap symboluma a tűzzel, mig az éjszaki mythosban könnyen ráismerhetni a jeges tél harczára s a rövid nyárrali viharaira. Legszebb, finomabb s kiképzettebben jelen meg e természetvallás a szellemileg annyira fenső helléneknél , kiknek száraz vidám tartományában, az organikus világ egész tenyészete a nedvesség helyi és évenkiüli osztályozásához volt kötve s ekkép a vidám Zeus, a felleghozó Here, a melegítő Apollo, a villamos Hephaistos istenített személyesítésében s ekkép a vallásphysica és költészet csodaszép alakítása s öszolvasztásában egy mythost teremtenek, melynek gazdagsága s plasticai szépsége minden korok elveinek soha nem avuló forrása leend. De e viszony az emberiségnek csak bizonyos lépcsőzeti fokozatán állhat meg. Az ember vizsgáló kandisága őt nem sokára a természet Isisfátyolának lebbentésére ösztönzi, s mennél inkább sikerül alája nézni. -