Budapesti Viszhang, 1852. július-december (1. évfolyam 2. félév, 1-26. szám)
1852-09-12 / 11. szám
— Tisztelt Művész ur ! Minden hazafinak örömére szolgálhat hogy ön hosszasabb külföldön léte alatt nemcsak művészetében oly haladást tett, miszerint már is a zenevilágban a legjobb hangzású nevek közé tartozik, hanem hazafiai indulatját is híven megőrzé ; minek az általadó mindjárt bizonyítványát hogy mellőzve minden más ajánlatot, legelőször is nemzeti intézetünkben és ennek javára kívánta magát bemutatni a közönségnek , ami művészi tekintetben a legszebb, s a kedvezőtlen körülmények daczára anyagi tekintetben is meglehetős eredményű volt. Kedves kötelességemnek érzem ennélfogva tisztelt művész urnak ebbeli figzófiai indulatjáért és fáradozásáért intézetünk nevében ezennel hálás köszönetemet kifejezni. Nemzeti múzeumunkat további becses pártolásába és magamat nagybecsű szíves indulatiba ajánlva maradtam tisztelt művész urnak Pesten 1852 kisept. 2-án ; tisztelő lekötelezett szolgája Zvubinyi Ágoston. Treichlinger szorgalmas és derék műárusunk csárdásainak sorát, következővel szaporitá : Kurcza parti virágok , csárdás Farkas Miskától. Ajánljuk a közönség figyelmébe. S hogy irodalmi újdonságokra térjünk át Szász Károly dolgozótársunk a Moore Tamás költeményei egy részét forditá le s adja ki. Mai számunk mutatványt is közöl belőle mely meggyőzheti az olvasót, hogy e mű által irodalmunk mindenesetre nyer. A Szász K. fordításait szabatosság és szín jellemzi. A napokban megjelent Ballagi Károly és Batizfalvi István által írt .,történeti életrajzok” második kötete az ifjúság számára. Tartalma: Cyrus, Hannibal , Armin , Attila. A Gracchusok, Verbőczy, Howard, Mendelssohn. Székely József a Shakespeare drámáit dolgozza ki költői elbeszélésekben, froppant feladat , melyhez szívünkből kívánunk sikeres megoldást. A szinigazgatóság új bérletrendszer hozatott be. Ennek nyomán oktob. 1-től kezdve csak másfél évre lehet páholyt bérelni, akkép hogy mindig egy félévi bérletnek dija előreteendő — 1853. ápril. 1-től kezdve pedig csak egész évre. Kapnak a bérlők havonkint 22 előadást — tehát évenkint legalább 274-et. A bérlet szünetek megszüntetvék — kivéven 12 előadást színházi nyugpénz s jótékony czélból. Ezenkívül leend két havi szünidő. A drámára mint ígéri a directio különös gondot fordítani. Az operához eddigi tagokon kívül szerződtette Hasselbarth és Gino Luizát ,Mazzit és Youngot, ígéri hogy az újdonságok egymást követendik , valamint az eddigi kedvencz darabjai a közönségnek kiállítási rendezési fényben a régi előadásokat felülhaladják. A közönség úgy látszik megnyugodott az ígéretekben. Legalább azon körülmény hogy minden földszint s első emeleti kiadható páholy már ki van bérelve hangosan mutatva. S valóban ez új rendezés czélszerűségében mi is meg vagyunk nyugodva. Az igazgatóság úgy hisszük lelkiismeretet csináland magának abból hogy adott szavát beváltsa? Csak még egy szerény kérdést. A drámai tantiemek ügyét hogyan szándékszik eligazítani ? minő jutalma lesz az írónak? kap-e a bérletből részt ?* Azonban térjünk át a Szinházi előadások: Sept. 3-án. A hazatértek ismét hazatértek. Jó utat nekik a viszonlátásig — mely hogy mennél későbbre történjék óhajtjuk. 4- én Mai paraszt és Székely hangversenye. 5- én Farsangi iskola. 6- án Mоi г оud, соmp. és Székely Imre utolsó hangversenye. 7- én Az arczkép Eredeti dráma először. Irta Szigligeti. Előadás szorgalmas vola. A fő szerepet Komlóssy Ida adta felismeréssel tartozunk művészi játéka iránt. Szigeti a nevelő oly fatális szerephez jutott melyből valamit teremteni alig lehet. Minden lélektani okozat nélkül megy át egyik érzésből a másikba. Hogyan adjon tehát ott lélektani tanulmányt vissza ? Ugyanez áll a Bulyovskyné szerepéről, ki bámulandó szorgalmat fejtett ki. Elszámitva az egypár helyem túlzott pathost szavalatában, mely bár szerepe természetében fekszik , de annak érdekében módosíthatta volna, játékát kereknek mondhatjuk. Jókainé és Szentpéteri mint rendesen. 8- án Nabucco. Bizony várjuk már az uj bérletet. Reméljük hogy Kaiserné , helyét a másodrangu szerepekben jobban betöltendi. ALPÁRI. VIDÉKI ÉLET. Szatmár , aug. 22-én 1852. Tisztelt szerkesztő ur ! Hol több ember lakik együtt, ott több remarcabilis dolog történik , mint hol kevés. Olyan helyen lakva , lehet, hogy többször s többet tudnék írni , de igy , megfosztva azon szerencsétől, hogy a megye székvárosában lakjam, s csendes falusi életre kárhoztatva , csak ritkán , s akkor is keveset irhatok. De nehogy azért azt higyje szerkesztő úr, hogy csak ujjamból szoptam, miket mondok. Több felől lehet hallani, hogy ,,társaséletünk pang“ stb. Mennyivel boldogabbak vagyunk mi, hol ilyes panaszokra nem lehet okunk. Mert valamint az óra jóságának egyik legvilágosabb jele ha lagonya mindig mozog , úgy a társasélet vidámságának csaknem csalhatlan bélyege, ha a pletyka — útjában fen nem akadva — mindig jár. S mondja azt, hogy nálunk ez nincs így ? Sőt, hogy annál erősebb lábon álljon , erős férfiak kezelik. Pedig meggondolhatnák , hogy nincs valami rettenetesebb, mint nőt politizálni, s férfit pletykázni hallani. Azonban sok embernek meg van az a hiúsága, hogy férfi vagy nő társaságban kedvesnek tartassák, s ha némelyek ezt épen ez után gondolják elérhetni, miért kárhoztassuk? Hiszen van hazánkban szépirodalmi lapunk, újdondász is, ki hasonló okból, hasonló úton szerkeszti „hirharangját." * Az új rendezés mellett nem lehet másként. S z e г.