Budapesti Viszhang, 1852. július-december (1. évfolyam 2. félév, 1-26. szám)
1852-09-19 / 12. szám
397 Miért az , hogy azon sokszor mély kedély és valóban költői hangulat nem hatott úgy , nem ragadta úgy a szíveket , nem juttatta őt oly népszerűségre , mint ezt kortársai között többeknél tapasztaltuk ? Véleményem szerint — eltekintve saját csöndesebb , reflectáló genrejétől — azért, mivel azon eszközök, mik a keblében rejlő kincsek kiaknázására szükségesek lettek volna, nem voltak birtokában , sőt merem állítani, hogy azok bírhatására nézve legyőzhetlen akadályok állottak útjában. Értem a nyelv hatalmát. Hazánk egyik határszéli megyéjében születve, Kerényi közös balsorsában részesült azon ezer meg ezer hazánkfiának, kik évek múltán alig képesek meghatározni, mi volt valódilag anyaii nyelvek. Vidékek vegyes ajkú népsége között egyszerre két három nyelv beszélése közben növekednek, az iskolákban s életben ismét új nyelvek birtokába jutnak, a nélkül hogy csak egygyel is gyökeresen tudnának elbánni. Az írói pályán azután az ilyennek, bárminő tehetség mellett s bármi nyelven , csak igen ritkán jut a szerencse , jelentékenyebb szerepet viselni ; költő pedig, költő, ki az érzelem minden mozzanatát , az eszme minden árnyalatát híven vissza tudja adni , soha vagy szerfölött ritkán válik belőlök. Kerényi mindazáltal emberül megküzdött a nehézségekkel és sikerült egy helyet kivívnia a magyar Parnasson, de épen azért, s minél tovább haladt higgultságában s feladatának kiismerésében , annál nagyobb mértékben érzé a béklyót s mely lelkét fogva tartja. Érzé, hogy a szó, mely feljött ajkain, nem hű viszhangja azon érzelemnek , mely keblében fakadt; hogy a szikrának nem azon lángja , mely gyújtson s tovább terjedjen , — érzé pedig ezt annál inkább , mennyivel inkább fejlődött ki a magyar költészet önálló jelleme s minél inkább vonultak háttérbe a külföld utánzásában kifáradt átmeneti korszak halvány alakjai, kiket Vidor Emil már eső föllépései alkalmával is kétségtelenül túlszárnyalt . De feltűnt az újabb iskola , melylyel ő karon fogva járt ugyan , de melytől minden pillanatban tarthatott, hogy elhagyja. Ennek példátlan hatásán világosan látta , mi addig puszta sejtelemképen élt benne , hogy a forma sajátsága , a kifejezés és fordulatok eredetisége , s azon bizonyos magyar zamat, a nyelv geniusának azon felfogása , mit ő hiában keresett, emelheti csak szárnyra a gondolatokat. Vörösmarty műveit régóta tanulmányozta. Petőfi- s Tompával s mársokkal szoros viszonyban élt, ezeknek tősgyökeres magyarsága nem volt hatás nélkül műveire s haladása mind eszme , mind forma tekintetében tagadhatlan volt. Mindazáltal elkedvetlenedése fokról fokra növekedett. Reményét elveszté s nem tudá többé megtalálni. Szerelmében szerencsétlen volt. Kétkedni kezde önmagában , kétkedni az életben, mely egymásután tárta fel előtte csalképeits vetkeztető ki álmait,kétkedni a magyar jövője felől is , és az irányfonalat többé hiában kereste. * Veszendő hang itt minden zengemény hit önszivének föl nem kelt verése , Polgárerényre föl nem keltem én : Veszendő hang itt minden zengemény. ..Tudni hogy most tiszta szemmel A jövőbe látok : Másnak üdv az , — a magyarnak , A magyarnak átok !“ „Mért hozta , lelkemet zilálni szét, A kétkedés csapongó vesszejét ? Mért jó az élet a komoly valónak Izmos kezével rázni ágait ? Hogy róla minden , minden elszakadjon, Mi földi szárnyon égbe vitt ?“ „Az élet zúg, énekre nem figyelnek ! Magyar dalostól a szerencse fut, Szép gyöngyéért az összetört kebelnek, Nem fognak adni szivet s koszorút ! Mióta dal fogamzik kebelemben , E rémes szó minduntalan kisér , És metsző hangon egyre gúnyol engem : Virágtalan lomb a sötét babér !“ stb. „Szent képzelet , vedd vissza, amit adtál. Pár egyszerű dal volt egész kegyelmed . És add meg azt , mit érte elragadtál ! Kedvelt fiú tenálad úgy sem voltam . S talán miként sok jobb is e hazában. A néma régnek hasztalan daloltam." Miután két ízben gyűjte össze elszórt költeményeit (Költemények, irta Kerényi Frigyes (Vidor Emil) Pest 1844 . és : Ujabb költemények irta Kerényi Frigyes. Pest, 1846), feltünőleg ritkán szólalt meg. Közelebb barátai biztatására is ritkábban fogott tollhoz s ezt is sokszor inkább csak azoknak, mint magának kedvéért. Petőfi s Tompa iránti, kölcsönös őszinte becsülésen alapult gyöngéd viszonyát, tanúsítják e költőinknek egyes költeményei s hogy Kerényi méltó szellemrokonuk volt, megmutatá azon eperjesi költői verseny is, melynek eredménye a három költő külön műveiben olvasható (Lásd : * Nem lehet itt érintetlen hagynom egy épen oly igazságtalan, mint szívtelen és igen gyanús helyről származott birálatot, mely az akkori szépirodalmi lapok egyike mellett jelent meg, s mely K. felett pálczát törve, tőle minden költői tehetséget megtagadott. Lehet, hogy ez is hatással volt K. fogékony és önmaga feletti kétségbeesésre hajlandó kedélyére.